RSS

Karc

A megszállottság szárnyakat ad

Nagyon ritkán fordul elő, hogy olyanokból is sztár lehet, akik se nem tehetségesek, se nem sikeresek, mégis szerethetőek. Pontosan ez történt Eddie Edwardsszal az 1988-as ...

Gigászok csatája

Batman úgy érzi, hogy Supermant már senki sem korlátozza, nem törődik a civil áldozatokkal sem, miközben istent játszik. Supermant bosszantja, hogy Batman az igazságosztó szerepét ...

Valódi szuperhősök

Napjaink legnagyobb kasszasikerei a képzeltbeli, természetfeletti erőkkel rendelkező, kigyúrt testű képregény-figurákhoz fűződnek. Azonban a legnagyobb hősök mégis köztünk élnek. Ennek ékes példája a Spotlight - ...

A múlt kísértetei

Az idei Oscar-szezon egyik kiemelkedő alkotása a Brooklyn, amely egy ír bevándorló lány történetét meséli el az ötvenes évek Amerikájában. A legkülönösebb pedig az, hogy ...

Nincs bocsánat

Az elmúlt pár hétben, ha akartuk, ha nem, a csapból is A visszatérő című film folyt. Vajon megkapja-e végre érte Leonardo DiCaprio az aranyszobrocskát? Vajon ...

Transz

2013-06-06 10:42:56 Hanula Zsolt

Amikor külön megkérik az embert, hogy legyen kedves ne beszéljen senkinek a film cselekményének alakulásáról, akkor egy picit beavatottnak érzi magát, mintha kiválasztott volna, aki már birtokában van a tudásnak és tényleg, legalább két lécinek el kell hangoznia ahhoz, hogy végül elmondja, mire megy ki a játék.

Ehelyütt ezt nyilván nem fogom megtenni, elég az hozzá, hogy nem a nyolcvanas-kilencvenes években lejárt lemezzé lett „álmodta az egészet” csavar vár a nézőkre a végén, illetve nem csak ott, hanem menet közben, folyamatosan. Annyit persze el lehet árulni, hogy nevezett hölgy alakít itt egy hipnózissal foglalkozó orvost, akinek McAvoy karakterét kéne legalább annyira helyretenni, hogy képes legyen visszaemlékezni rá, hova a rossebbe tette a sokmillió eurós szajrét, amit épp elloptak egy aukcióról. Csak hogy aztán ennél sokkal több minden tör fel az emlékeiből, s ez meglehetősen komplikálttá teszi az eredményes terápiát.

Danny Boyle nevére pedig alapvetően nem feltétlenül agyonbonyolított történetmesélésre asszociálunk, nem mintha amúgy faék egyszerű sztorikkal dolgozna, de az ő asztala ugye alapvetően a vizuális tobzódás; a színkavalkád, a rohamos tempó, a klipszerű vágások, a merész beállítások, a minden alkalommal az újdonság erejével ható, pedig már védjegyévé vált megoldásai. Nem okoz csalódást most sem, a Transz látszólag sima akciófilm, amiről aztán elég hamar kiderült, hogy semmi nem sima benne. Tulajdonképpen kicsit a filmkészítők értelmesebb töredékének válasza ez a Halálos iramban-szériára meg a többi agyahagyott eye-candy szemétre, ami azt hazudja, hogy ő egy film.

A Transz krimi, dráma és pszichothriller erotikus felhangokkal egyszerre, meg valami nagyon markáns vizuáltrip, amiben viszont meg már nincs semmi meglepő. Ugyanúgy közhely már minden dicséret, amit a rendezőről írunk le, ahogy Vincent Cassel esetében is, pedig ő megint annyira van jelen a vásznon, hogy folyamatosan attól félek, mikor lép le onnan és veri bele a fejem a karfába. Mellette a szerepe szerint inkább ijedt, kisfiús alkatú James McAvoy igyekszik elhitetni a nézővel, hogy mégiscsak ő volna itt a főszereplője legrosszabb esetben is mint mindig a történelemben, döntsenek erről az asszonyok, jelen esetben Rosario Dawson. Ja, aki egyébként mindent megmutat egy kulcsjelenetnek kikiáltott, szerintem amúgy sima villantós pár másodpercben, istennek legyen hála, teszem hozzá sietve. Ne ezért akard megnézni a Transzt, mert ez csak a bulváros része a dolognak. A többi elmesélhetetlen.

Előzetes:

Transz
(Trance)
színes, feliratos, angol thriller, 103 perc, 2013 (16)
rendező: Danny Boyle
főszereplők:
James McAvoy
Rosario Dawson
Vincent Cassel