RSS

Karc

A megszállottság szárnyakat ad

Nagyon ritkán fordul elő, hogy olyanokból is sztár lehet, akik se nem tehetségesek, se nem sikeresek, mégis szerethetőek. Pontosan ez történt Eddie Edwardsszal az 1988-as ...

Gigászok csatája

Batman úgy érzi, hogy Supermant már senki sem korlátozza, nem törődik a civil áldozatokkal sem, miközben istent játszik. Supermant bosszantja, hogy Batman az igazságosztó szerepét ...

Valódi szuperhősök

Napjaink legnagyobb kasszasikerei a képzeltbeli, természetfeletti erőkkel rendelkező, kigyúrt testű képregény-figurákhoz fűződnek. Azonban a legnagyobb hősök mégis köztünk élnek. Ennek ékes példája a Spotlight - ...

A múlt kísértetei

Az idei Oscar-szezon egyik kiemelkedő alkotása a Brooklyn, amely egy ír bevándorló lány történetét meséli el az ötvenes évek Amerikájában. A legkülönösebb pedig az, hogy ...

Nincs bocsánat

Az elmúlt pár hétben, ha akartuk, ha nem, a csapból is A visszatérő című film folyt. Vajon megkapja-e végre érte Leonardo DiCaprio az aranyszobrocskát? Vajon ...

Úton

2013-03-22 09:38:20 Hanula Zsolt

Jack Kerouac leghíresebb regényének filmváltozatában az a legmeglepőbb, hogy mennyire nincs min meglepődni benne. Úgy értem, a beat-nemzedék egyik fő inspirátora elmondja, hogy milyen a hátunk mögött hagyni az otthont, utazni, szívni, dugni.

És ez mind csodás, csak hogy azóta már a beat-nemzedék is nyugdíjba ment. Ez nem azt jelenti, hogy az elmúlt ötven évben egyre kevésbé vágynának az emberek a konvenciók felrúgására és szabadabb és szabadosabb életvitelre, sőt. Egyszerűen csak ez már el van mesélve, meg van értve, még ha igény továbbra is van rá. Valójában a második világháború utáni nyugati jóléti társadalom legnagyobb gondja, hogy tágítsa a tudatát meg a klasszikus szerelmi viszonyok ismert határait, tényleg alapjaiban rengette meg a fennálló normákat. Milyen autoritás? Milyen dogmák? S mivel a nyugati ember 90%-ának ma is csak bevallott, vagy akár fel sem ismert vágyálma, hogy egy hátizsákkal stoppolva jusson el Mexikóig, így még 2013-ban is példaképként tekintünk az olyan hobókra, mint Kerouac (vagy karakterei), akiknek volt vér a pucájukban beinteni a társadalmi elvárásoknak – hogy aztán belehaljanak az alkoholizmusba, vagy ráunva az örökös bokorba székelésre, mégis inkább felvegyenek egy lakáskölcsönt és megtérjenek az akolba. De legalább lesz mit mesélni az unokáknak.

Hogy ebből az alapműből csak másodvonalbeli film készült, abban semmi meglepő nincs. Először is, ahogy azt egy másik írótól is tudhatjuk, a másodosztályú labdarúgó sem egy rossz első-, vagy egy kivételes harmadosztályú focista, hanem ott, abban a környezetben kedvelt, elismert, megbecsült valaki, úgy Walter Salles sem készíthetett túl nagy durranást. Nincs már mit megrengetni, nincs már polgár pukkasztani. Van a beletörődés, hogy mi már sosem nyalunk gombát a délvidéken gyanús higiéniájú prostituáltak társaságában, vagy itt a keleti féltekén a szakadatlan értetlenség, hogy ugyan miként lehet lerázni magunkról a havi járulékfizetés libidólohasztó béklyóját.

Végül is tehát az Úton (című film) egy jó sztorizgatás, egy kellemes ábránd, de sokkal inkább a könyvre való reflektálás, mint a könyvben leírtakra. Még ha itt is van nekünk Sam Riley, akit én személy szerint a Controll című Joy Division-filmben láttam először, azóta lesem, hol bukkan fel a neve. Ő is egy ilyen jóképességű másodosztályú, aki viszont azon kivételes személyiségek közé tartozik, hogy még így is be-beférne a válogatottba. Nem egyszerűen a szegény ember Leonardo Di Capriója, hanem valóban szuggesztív jelenléttel bír a vásznon, illetve inkább a tévéképernyőn, amilyen kisebb költségvetésű, de nagyon izgalmas filmekben tűnik fel. Kérdés volt még továbbá, hogy Kristen „változtass át” Stewart talán mégiscsak színésznő-e (van-e élet a Twilighton túl?), mert például párja, Robert Pattison hiába kapott erre – remélhetőleg soha vissza nem térő – lehetőséget David Cronenbergtől, csúnyán bukott ilyen kísérletében.

Nehéz megítélni; sokkal kellemesebb látvány, konkrétan csinál is valamit a bambulás helyett, meztelen jelenetei egyáltalán nem hatásvadászok, szépen ízlésesen, fényképezett, de leginkább funkcióval bíró epizódok. De összességében nem róla szól a történet. Még kevésbé Kirsten Dunstról, aki szintén csak mellékszerepben tetszeleg, bár neki nem is kell semmit bizonyítania. A két további sztár, Viggo Mortensen és Steve Buscemi csak speciel guestek, jelenlétük nyúlfarknyi. Szóval végül is hiába próbálunk ellene menni, persze, hogy imádom az Útont. Pedig tényleg nem csinál sokat. Ahogy a boldogsághoz sem kell sok.

Előzetes:

Úton (On the Road)
francia-angol-amerikai road movie, 139 perc, 2012 (16)
rendező: Walter Salles
főszereplők:
Sam Riley
Garrett Hedlund
Kristen Stewart
Kirsten Dunst
Viggo Mortensen
Steve Buscemi