RSS

Karc

Éjszakai merengés egy POSZT-darab okán

Sokan sokat fanyalogtak már az idei POSZT miatt. Nem hallottam meg őket. Ahogy zárva a fülem a Vidnyánszky-Alföldi vitára, Kerényi buzizására, az L.Simon-félék ügyeire és ...

Álarcosbál – álarc nélkül

1792. március 16-án a stockholmi Operaházban álarcosbált rendeztek. A királyt többen is óva intették a maszkabálon való részvételtől, de hiába, III. Gusztáv Essen gróffal együtt ...

„A pillantását keresgéled folyton

November 10-e: késve érkezem a Trafó „Különórájára”, ráadásul még jegyem sincs az előadásra. De valami véletlen szerencse folytán Rényi András esztéta különórája/bevezetője még nem kezdődött ...

Merre tovább, melyik úton?

Széttagoltság, feszültségek, megbékélés, az álláspontok közeledése, s ezekhez hasonló szóhasználatok csengnek ki a 12. Pécsi Országos Színházi Találkozó kapcsán a résztvevők, szervezők nyilatkozataiból.

(Ha fáj az élet:) Aszpirin! – Mr. Vonnegut ajánlásával

Csendes környéken visz az út a KOMA Bázisra, ahol a bemutató másnapján újra az Áldja meg az Isten Mr. Vonnegut című darabot játsszák. Belépve Petőfi ...

Kezdetben kocogás, majd rohanás a végzetbe

Az Örkény István Színház Pillantás a hídról című előadásáról

2012-02-20 13:51:37 Bedi Kata

Arthur Miller Pillantás a hídról című ’55-ös drámája hálás darab: egy tiltott szenvedély útvesztője bomlik ki lassan a színpadon egy narrátor, az ügyvéd, Alfieri közreműködésével, aki maga is a történet része, ugyanakkor „híd” a nézők és a történések között.

 A főszereplő Eddie Carbone, egy egyszerű dokkmunkás, becsületes jóember, aki feleségével Beatrice-szel, és annak unokahúgával, Catherine-nal él, „boldog családként”. Egy nap Catherine-nak gyorsírói munkát ajánlanak, és megérkeznek Beatrice nyomorgó rokonai is Szicíliából: Marco és öccse, Rodolpho. Eddie befogadja őket, de ahogy Catherine és Rodolpho egyre közelebb kerülnek egymáshoz, úgy törnek fokozatosan felszínre Eddie valódi érzelmei a gondos (nevelő)apa álcája alól, melyek a fiú iránti gyűlöletbe, majd a két illegális bevándorló feljelentésébe, azok elárulásába torkollik…


A darab lényegét azonban nem a történések, hanem a belső, emberi lelkekben zajló mozgás adja, „a személyes sorsok igazsága”, és az elkerülhetetlen végzetbe rohanás ábrázolása. A darab a görög tragédiák mintájára épült, s ugyanúgy játszódhatna az ’50-es évek Amerikájában, mint napjainkban. Az Örkény Színház egy felvonásban színre vitt előadása is figyelembe veszi ezt a „kortalanságot”: például a ruha és zene-választás terén.


A színpadon két sorban felállított három-három (mű?)bőrkanapé: ezek jelképezik a tömblakásokat. Ezek az események lefolyásának színterei, melyekre a szereplőkkel együtt az elviselhetetlenségig fokozott érzések is összezsúfolódnak. Az indulatok szinte tapinthatóvá válnak pl. mikor a szereplők összeszorulva ülnek, könnyed esti csevegést erőltetve. A többi kanapén a lakók foglalnak helyet, akik az események alatt folyton jelen vannak – ezzel is érzékeltetve a „falnak is füle” van igazságát -, sőt a kellő pillanatban felállnak, vagy az adott jelenetben énekelnek, nyilvánvalóan a görög tragédiák karának mintájára.


A jól megtervezett díszlettel, dramaturgiával megtámogatott cselekménysor nyomán a feszültség folyamatosan nő, ami teret ad a lelki történések ábrázolásának, a színészi játéknak. Eddie szerepére talán nem is találhattak volna rátermettebb színészt Csuja Imrénél, akinek karakterét gesztusai és kidolgozott arcjátéka tették igazán hitelessé. Mellette nem marad el Für Anikó alakítása sem, melyet a beszédmódjával való játék tesz egyedivé: ha kell határozottan szólal meg, ám szavaiban végig ott bujkál a fojtott feszültség is, így terelve a figyelmet a „belső történések” felé. A fiatal, és ígéretes tehetségű Törőcsik Franciska Catherine-karaktere könnyed, ám olykor még érződik az igyekezet is, de ez teszi igazán bájossá alakítását. Epres Attila Alfierije a darab alaphangulatát, súlyát adja meg, s bár helyenként túl nagy jelentőséggel mond bizonyos mondatokat, - melyek így túlságosan is irányítják a nézői figyelmet -, ezeket a kihangsúlyozott milleri szentenciákat visszük magunkkal leginkább.


A nehezen induló előadás a jó színészi munka eredményeként lassanként „igazi drámává” csúcsosodott; s egyszerre éreztük a távolságát és közelségét. Köszönhető ez talán a színpadi tér által keltett érzésnek (mintha „dobozba pillantanánk be”), melyet az ügyvéd jelenléte oldott, hozott közelebb. A rendező, Mácsai Pál igazán „életképes” színházi előadást komponált, melyben a leleményes részletek egységgé álltak össze, s nemcsak az örökérvényűség felmutatása, de a megújítás, korra alkalmazás is sikerrel járt. Az előadás után felrémlik Csuja Imre összecsuklott teste, s az ügyvéd utolsó szavai még sokáig kísér(te)nek: Eddie élete „fonák módra tiszta”, történetéből emberi természetének hősies vállalása süt.


Pillantás a hídról
Örkény István Színház
Írta: Arthur Asher Miller
Rendezte: Mácsai Pál

Színészek:

Csuja Imre, Für Anikó, Törőcsik Franciska, Polgár Csaba, Debreczeny Csaba, Epres Attila


További szereplők: Ari Zsófia, Czigányné Tóth Julianna, Csire Zoltán, Csunderlik Péter, Farkas István, Ficza István, Kocsán Bálint, Kónya József, Máthé Zsolt, Medvegy Tünde, Mezei Ferenc, Murányi Márta, Schőn Ivánné, Szabó Juli, Urbanek Károly, Vajda Milán


Díszlet: Izsák Lili
Jelmez: Izsák Lili
Dramaturg: Gáspár Ildikó
Zene: Matkó Tamás
Asszisztens: Érdi Ariadné


Bemutató: 2011. október 8.