RSS

Karc

Éjszakai merengés egy POSZT-darab okán

Sokan sokat fanyalogtak már az idei POSZT miatt. Nem hallottam meg őket. Ahogy zárva a fülem a Vidnyánszky-Alföldi vitára, Kerényi buzizására, az L.Simon-félék ügyeire és ...

Álarcosbál – álarc nélkül

1792. március 16-án a stockholmi Operaházban álarcosbált rendeztek. A királyt többen is óva intették a maszkabálon való részvételtől, de hiába, III. Gusztáv Essen gróffal együtt ...

„A pillantását keresgéled folyton

November 10-e: késve érkezem a Trafó „Különórájára”, ráadásul még jegyem sincs az előadásra. De valami véletlen szerencse folytán Rényi András esztéta különórája/bevezetője még nem kezdődött ...

Merre tovább, melyik úton?

Széttagoltság, feszültségek, megbékélés, az álláspontok közeledése, s ezekhez hasonló szóhasználatok csengnek ki a 12. Pécsi Országos Színházi Találkozó kapcsán a résztvevők, szervezők nyilatkozataiból.

Kezdetben kocogás, majd rohanás a végzetbe

Arthur Miller Pillantás a hídról című ’55-ös drámája hálás darab: egy tiltott szenvedély útvesztője bomlik ki lassan a színpadon egy narrátor, az ügyvéd, Alfieri közreműködésével, ...

(Ha fáj az élet:) Aszpirin! – Mr. Vonnegut ajánlásával

2012-03-19 11:32:09 Bedi Katalin

Csendes környéken visz az út a KOMA Bázisra, ahol a bemutató másnapján újra az Áldja meg az Isten Mr. Vonnegut című darabot játsszák. Belépve Petőfi szobra fogad – nem is olyan meglepő, hiszen az épület régebben iskola volt –, kardján egy Vonnegut kötettel. Az előtérben pedig mindenhol paravánok, Vonnegut elhíresült szentenciáival - például ezzel: „Igazából sohasem akartam mást, csupán megadni az embereknek a nevetés jelentette megkönnyebbülést. A humor gyógyszer lehet, akár az aszpirin.” – melyek teljesen ráhangolnak az előadásra.

Dekorációként a sírhelyét (rajta stílusosan kókadt virágok) is idehozták, ha esetleg lerónánk kegyeletünket előtte. Erre az előadás után feltétlenül sort kell keríteni, hiszen egy öntörvényű, szarkasztikus zsenit ismerhetünk meg testközelből. Vékes Csaba habitusa, játéka, és a közönséghez intézett (ál)kérdésekkel, jelentőségteljes megjegyzésekkel, felszólításokkal tűzdelt, rengetegféle regiszteren megszólaló szövegei igazán közel hozzák az írót. Vonnegutként körülbelül 10 szerepet játszik még (igazgatót, számítógépes játék-harcost, postást, William Wallace-t, mozis nénit, taxisofőrt, Liza főnökét, Zolit..) – önmagán kívül. A színpadon főszerepbe állított író nemcsak a színtéren igazgat, rendez, hanem maga is az általa teremtett, kiprovokált helyzetek közreműködője, belső alakítója lesz. Valcz Pétert (író, rendező) dicséri az így „előállított” karakter, hiszen három szerepre játszik rá egyszerre: Vonnegutra, mint íróra – és ezzel az író író voltára, Vonnegutra, mint ennek a darabnak a „belső rendezőjére”, és implicit módon a színházi rendezői szerepet is relativizálja, mintegy beemeli a térbe. (Ez az előadás végén leginkább tetten érhető, amikor Lizának megköszöni a szereplést.) 

Ahogy az a társulat honlapján olvasható - „mesél egy fiatal párról, valamilyen vízszámláról és egy betörésről, mesél az indiánokról, Mel Gibsonról, egy bojlerről, egy számítógépes játékról és egy taxis üldözésről, valamint egy útról a békéből a háborúba.” Tehát: az elején, amikor még minden szép és jó, megismerünk egy házaspárt, akik beköltöznek a férj (István) nagypapájának lakásába, ám a dolgok kezdenek fokozatosan rosszra fordulni: a bojler meghibásodása miatt óriási közüzemi számlát hoz a postás, közben István nem talál munkát, elkezd egy számítógépes játékon játszani, és minden szerencsétlenségéért a rendszert kezdi el hibáztatni: ki akar törni. Ezen ponton van a zseniális Mel Gibsonos betét: William Wallace (azaz Vonnegut) lelkesítő buzdító beszéde. István persze saját szabadságharcát látja benne, s Liza, a feleség, mindhiába próbálja visszaterelni a realitásba. A helyzetet fokozza a betörő ’látogatása’, akit István sikeresen legyűr, ám olyan súlyos sérülést okoz neki, hogy bírósági eljárással fenyegetik. A házasság omladozik, és ekkor lép be a képbe Zoli, már mint hódító…Ezen a ponton látni „színről színre”, hogy mire ment ki a játék: egy házasságon keresztül a háború kitöréséhez (is) vezető alapvető problémák, kérdések vázolódnak fel. Az előadás alatt, végig Vonnegut poénfonalát követtük, s most hirtelen ott van az egész gombolyag, mégse tudunk neki örülni: a felismerés egy pillanata megüt, hiszen a téma súlyos, de nem betegedhetünk bele: Vonnegut rögtön aszpirinnal kínál. És nevetünk, megkönnyebbülünk, közben tudjuk, valami olyanról volt szó mindvégig, ami elmondhatatlan; és valójában ki kellene törölni, ahogy azt – ellenpontként – István nagypapája mondogatta.

Vonnegut azonban ahogy műveiben, most a KOMA színpadán is ezt a témát kerülgeti, olyan ügyes színészek segítségével mint Vékes Csaba, Szabó Vera (Liza) és Fekete Zsolt (István). Mindezt jelmezek és díszlet nélkül, hiszen az egész történet minden szerteágazó részletével (például a számítógépes játék, A rettenthetetlen, a taxis üldözés) együtt pantomimezve jelent meg: minden helyszín, minden szereplő kiléte a mozdulatokon keresztül vált valósággá. (E kifejezésmódban különösen Szabó Vera tűnik tehetségesnek.) Persze a hitelesség a precízen megkomponált fény és hangtechnika nélkül nehezen teremtődne meg. (Például a hűtőnyitást nemcsak a hely, a mozdulat, hanem az azt kísérő hang és felkapcsolódó fény jelzi.) A zenei aláfestés is külön figyelmet érdemel, hiszen Rubik Ernő Zoltán profi módon ’hangszereli a szerepeket’. A lecsupaszított színpadi tér pedig lehetőséget ad a színészi jelenlét, játék, az elhangzott szavak, a mozdulatok, a fények, a nyikorgások hangsúlyozódására, melyek egyúttal a színház mibenlétére is rákérdeznek, ugyanakkor alkalmat adnak a színészi játék kimunkáltságának megmutatására is.

Ezek összehangolásából születik meg az a sajátos világ, melyben bátran rábízhatjuk magunkat Vonnegutra, aki ide-oda vezet, rángat! minket (és persze Lizát és Istvánt); a keserű tapasztalatokat hol ironikus, hol szarkasztikus megjegyzéssel édesíti, és csak mesél, mesél mindenféléről, míg ki nem lyukad a végső igazságig: "Azért vagyunk itt, hogy valahogy átsegítsük egymást ezen az izén, akármi legyen is."

Áldja meg az Isten, Mr. Vonnegut!
KoMa Bázis Bemutató: 2012.március 10. 19:30
Szereplők: Szabó Vera, Fekete Zsolt, Vékes Csaba

Zene: Rubik Ernő Zoltán
Dramaturg: Ivanyos Ambrus
Jemez: Emberi Sári, Kovács Kati
Rendezőasszisztens: Varga Regina
Műszaki vezető: Mervel Miklós

Írta és rendezte: Valcz Péter

www.komabazis.hu/repertoar/aldja-meg-az-isten-mr-vonnegut

Fotó: Vargosz