RSS

Karc

Éjszakai merengés egy POSZT-darab okán

Sokan sokat fanyalogtak már az idei POSZT miatt. Nem hallottam meg őket. Ahogy zárva a fülem a Vidnyánszky-Alföldi vitára, Kerényi buzizására, az L.Simon-félék ügyeire és ...

„A pillantását keresgéled folyton

November 10-e: késve érkezem a Trafó „Különórájára”, ráadásul még jegyem sincs az előadásra. De valami véletlen szerencse folytán Rényi András esztéta különórája/bevezetője még nem kezdődött ...

Merre tovább, melyik úton?

Széttagoltság, feszültségek, megbékélés, az álláspontok közeledése, s ezekhez hasonló szóhasználatok csengnek ki a 12. Pécsi Országos Színházi Találkozó kapcsán a résztvevők, szervezők nyilatkozataiból.

(Ha fáj az élet:) Aszpirin! – Mr. Vonnegut ajánlásával

Csendes környéken visz az út a KOMA Bázisra, ahol a bemutató másnapján újra az Áldja meg az Isten Mr. Vonnegut című darabot játsszák. Belépve Petőfi ...

Kezdetben kocogás, majd rohanás a végzetbe

Arthur Miller Pillantás a hídról című ’55-ös drámája hálás darab: egy tiltott szenvedély útvesztője bomlik ki lassan a színpadon egy narrátor, az ügyvéd, Alfieri közreműködésével, ...

Álarcosbál – álarc nélkül

2013-05-03 09:25:34

1792. március 16-án a stockholmi Operaházban álarcosbált rendeztek. A királyt többen is óva intették a maszkabálon való részvételtől, de hiába, III. Gusztáv Essen gróffal együtt ellátogatott az álarcosbálba. Itt azonban összeesküvő tisztek csoportja várta... Egy történet, melyből Verdi híres operát, Sven Delblanc, a 20. század egyik jelentős svéd írója drámát írt, most a Bárka Színházban látható.

A darabot a svéd-magyar származású fiatal rendező, a Drama Center Londonban végzett Berzsenyi Bellaagh Ádám ültette át magyar nyelvre és állította színpadra; és ezzel nem kis feladatra vállalkozott, hiszen a darab „múltja”, na meg a történelmi téma, és az attól el nem választható emberi sors aktualizálása, mai értelmezése mind nehezítő tényezők.

A történelmi valóság, egy teátrális merénylet, szinte művészeti feldolgozásért kiált. A főhős nemcsak hogy király, hanem érdekes figura is. Ha kicsit utánanézünk, a következő jellemzéseket találjuk: a felvilágosult abszolutizmus jegyében uralkodott, támogatta a polgárság érdekeit, igyekezett a parasztok helyzetén javítani, példaképe XIV. Lajos francia király volt, ennek megfelelően a svéd királyi udvarban franciául beszéltek, s bár nem beszélt jól svédül, mégis támogatta a svéd nyelv ápolását, szerette az operát, már a francia forradalom előtt megnyesegette a nemesség privilégiumait. A látványos sikerek, a színpompás épületek, a hangulatos angolparkok mellett egyre nőtt az elégedetlenkedők tábora: a nemesség a bukását, a tisztek hadi próbálkozásainak veszteségeit nem felejtették el. Ez a sok információ azonban történelmi vonatkozásán túl itt azért fontos, mert a színdarab, és III. Gusztáv megértéséhez is szükséges. A nemesség párbeszédei ugyan utalnak a társadalmi feszültségekre, mélysége azonban csak bizonyos ismeretek birtokában érezhető át.

Ebben segítenek a rendezés finomságai is. Ilyen például a darabot folyamatosan kísérő zene, vagy az időnként erősödő suttogás. A négyfős, míves álarcokba öltözött zenekar jelenléte egyrészt visszautal Verdi operájára, a darab múltjára, másrészt az állandó zenei aláfestés nemcsak a darab gerincét adja, hanem a dráma ívéhez igazodva hol fokozza a feszültséget, hol a látszólag csillapodó kedélyekhez igazodik. A jelmezek esetében is tetten érhető az átgondoltság: a színészek mai ruhákban játszanak, melyek színvilágukban illeszkednek a darabban megelevenedő korszakban viselt felöltőkhöz, így lesz egyszerre mai és kosztümös az előadás. Ez az elv érvényesül a díszletben is: kevés, de korhű bútordarab, és két szimbolikus elem: François Boucher Leda és a hattyú című képe, és Augustus mellszobra. Mindkettő a király művészeti érdeklődése, a sorsából való kitörni vágyás jelképe, ugyanakkor a festmény erotikus jellege a királynével való kapcsolatára, gyermeke fogantatásával kapcsolatban rebesgetett pletykákra is utal (nem ő, hanem a lovászmester az apa). A festmény a darab végén rövid ideig központi elemmé válik, amikor a királyné látogatásakor, a képet szemlélése közben egykori boldogságukról beszél. 

Mindezek a részletek jól hangsúlyozzák, árnyalják a mű központi kérdését. A színpadon egy halálának „szükségességével” tisztában lévő történelmi személy vívódása jelenik meg, aki az előadás másfél órájában mintegy búcsúzik a számára fontos alakoktól, az élettől, hogy átadhassa magát a sorsnak. A történelmi tények alapján kibomló történet az egyéni sorson át a személyes (történelmi) felelősség és az emberi viszonyok bonyolult hálóját világítja meg. A főszerepet játszó Seress Zoltán játékában ezek tudatosítása jól tettenérhető. Kimunkált jelenet mind a fiával való találkozás, mind az Armfelt gróffal (Kardos Róbert) folytatott utolsó beszélgetés is, melyben mindkét színész megmutatja, mit tud mondani egy király és alattvaló/barát viszonyról. A kapcsolat összetettségét jól érzékelteti a tegeződés, magázódás, a leülésre való engedélyadás, a bizalmas viszony, és az egymás ismeretéből fakadó megjegyzések váltogatása. Hasonló lehetőséget kínál fel a király és felesége közti jelenet, hiába a könny, a királynét alakító Spolarics Andrea próbálkozása sajnos inkább csak ígéret marad; talán pont az a baj, hogy túlságosan érzékeltetni kívánja egy félresikerült házasság, és az utolsó próbálkozás ellehetetlenülésének fájdalmát.

Kettejük párbeszédében is folyamatosan fel-fel bukkan a szerepjátszásra való utalás, a dolgok, viszonyok látszata, az álarcviselés, ami újbóli megjelenése a darabot végig átszövő művészetre való utalások sorának: például operákra tett megjegyzések, versfelolvasás, a francia nyelv szeretete - melyek mintegy kiutat kínálnak III. Gusztáv számára a történelmi jelentőségbe való születés terhéből. Tehát a darab a világ színház jellegét, a szerepjátszásra való kényszerítést, és a művészet szerepét és témájává teszi.
Azonban a fő szál mindvégig III. Gusztáv sorsával, feladataival, szerepeivel való küszködése, és halála felé való közeledése marad, mely végül teátrálisan következik be: fekete köpenyében megérkezik az álarcosbálba, ahol elnyeli a sötétség. A nagy pillanat azonban sajnos nem jelenti a dráma beteljesedését, a jó színészi játék ellenére mégsem tudjuk igazán komolyan venni a zárást, talán éppen annak eltúlzott grandiózus jellege miatt.

Sven Delblanc: Álarcosbál
Fordítás: Berzsenyi Bellaagh Ádám

Bemutató: 2013. április 26. 19:00

Szereplők:
III. Gustaf svéd király - Seress Zoltán
Gustaf Mauritz Armfelt - Kardos Róbert
Hans H von Essen, udvari istállómester - Dévai Balázs
Gustaf Adolf herceg, trónörökös - Pál Dániel Máté m.v.
Gustaf Adolf herceg, trónörökös - Bauer Gergő m.v.
Elis Schröderheim - Gados Béla
Sofia Magdalena királyné - Spolarics Andrea
Carl M Tigerstedt, királyi apród - Árvai Péter m.v.
Továbbá:
Jakopánecz Kitti, Kocsis Anna, Kókai Réka, Takács Edina, Tomaskó Bernadett
Zenészek: Monori András, Kerek István/Veér Bertalan, Radnai Róbert, Farkas Zoltán
Díszlet, jelmez: Zöldy Z. Gergely
Zeneszerző: Monori András
Dramaturg: Kozma András
Rendező: Berzsenyi Bellaagh Ádám