RSS

Karc

Depeche Mode: Delta Machine lemezkritika

Május 21-én ismét Budapesten lép fel a DM, így még előtte érdemes végigmennünk az új lemez dalain.

I. Zsolnay Fesztivál Pécsett

Minimum két év késéssel végre átadásra került a pécsi EKF egyik legnagyobb beruházása, a Zsolnay Kulturális Negyed. Az ötlet tulajdonképpen jó: egy, a nemzeti örökségünk ...

A zene benned szól

November 29, Kodály-központ, Pécs. Talán tényleg sikerül Pécsnek hosszú távon is profitálni a tavalyi kulturális főváros címből. Legalábbis a Kodály-központ működik, és nem is akárhogyan, ...

Judie Jay először szólóban

Judie Jay nevével általában a „feat.” szó után találkozunk: a magyar underground zenei szcéna nagy részével már dolgozott. A legtöbben talán a Beat Dis és ...

Ahol elveszted a fejed

Supergroup. Divatos kifejezés azokra a zenekarokra, amelyek tagjai már a megalakuláskor ismert és elismert zenészek. Ha Magyarországon beszélhetünk ilyenről, egyetlen zenekar jöhet szóba. Ami a ...

Tündérek a föld alatt

Tündérground, Sonar, Tape Underground koncertbeszámoló

2011-04-13 12:39:44 Orbán Ádám

Tündérground, Sonar, Tape Underground – hirdette fényes kivetítőjén az újra életre keltett, valaha volt Szikra mozi a Nyugati téren, április 9-én. A Szikra Cooltour house névre keresztelt intézmény a magyar underground zenei színtér egy jelentős szeletét hozta tető alá egy éjszakára.

Az estét a ceglédi Tape Underground indította útjára. A hatalmas színházteremben néhány érdeklődő ücsörgött óriási körben. A küzdőtér teljesen üresen tátongott, olyan kicsit tábortűzi vagy fesztivál utánérzés. Műanyag poharakban sör és fröccs. A hangulat még nagyon sehol, emberek is alig, lézengés, beszélgetés, háttérben a hattagú banda sok vizet nem zavarva húzta. A zenekar szerint triphop, dub, szerintem könnyed, énekelgetős bemelegítés, hogy a következő előadónál már ne recsegjenek a hangszórók. Tape Underground? – Szódával elmegy.

Ami viszont ez után jött! Rövid átszerelés után a budapesti aszfalt alól a színpadra szivárgott a „fiktív filmzenét” játszó Sonar. A középtempós, erőteljes lüktetés, a feszes ritmusok, szállós gitártémák és a szépen megkomponált zörejek azonnal hatni kezdtek a közben számottevő méretűre duzzadt közönség soraiban. A két alapító tag Szabó Bálint és Kovács Marcell (gitár-szintetizátor) mellett a dobokat jelenleg Velkei Rudolf püföli – nem is akárhogyan. Az elektronikus alapokat szépen kiegészítve és díszítve, pontosan és dinamikusan hozza a néhol rockos, néhol triphopos, széttördelt és egyenes ütemeket, amire a zenekar legújabb tagja Gossányi Tamás a Sonaros tradíciókat megszakítva kicsit fifikásabban, funkysabban engedi rá a mélyeket. Bár a koncert javát a 2008-ban megjelent Celluloid című lemez dalai adták, a régebbi, már-már klasszikusnak mondható szerzemények mellett, a készülő nagylemezről is kaphattunk ízelítőt a srácoktól. A színpad mögé kifeszített vászonra vetített jelenetek, folyton cikázó metamorf ábrák vizuálisan segítették a ráhangolódást, amilyen energia pedig ebben a négy zenészben volt aznap este minden jelenlévőre szemmel látható hatást gyakorolt. Az jóval kisebb klubokhoz és színpadhoz szokott négyes teljesen otthonosan mozgott az óriási térben, és a hangosítás gyengeségeit áthidalva pályafutása egyik legjobb koncertjét adta.

Ezt követően pedig, ellentmondást nem tűrve vette birtokba a Szikra klubot a mindent elsöprő euforikus tánc. Éjfél után megszállta a színpadot a Tündérground. Hosszú-hosszú hallgatás után végre ismét ellátogatott hozzánk a Kárpát-medence legötletesebb, legátütőbb és igazán semmi máshoz nem hasonlítható fúziós-elektronikus-tánczenét játszó csoportosulása. Az, hogy mit is csinálnak ők pontosan, leírhatatlan. Hosszú, hatalmas ívű számkoncepciók, a monoton, elektronikára épülő trenszes, drum and basses alapokat dobbal és más ütőhangszerekkel megszakított szólók, besimuló, leginkább kísérő jelleggel elhelyezett itt-ott lebegős, pszichedelikus, máshol kemény, húzós gitár futamok, hegedű-, fuvola- és szinti témák jellemzik ezt a tündéri jelenséget. Merítenek román, magyar és török népzenékből, flamencóból, de a sokszor negyed órára rúgó számok között megférnek egymás mellet a harsány metál betétek, és az elszállós ambientes kiállások, a chilles felvezetések. Mindezt hihetetlen természetességgel, dinamikával és profizmussal előadva.

Reméltem, hogy a 2007-es Mirtill névre elkeresztelt nagylemez mellett hallhatunk majd újabb szerzeményeket is. Nem csalódtam. Megvolt a kötelező: Triptease, Bábok, talán a Folyó is elhangzott, de megkaptuk a zseniális, ugyanakkor erős koncentrációt igénylő Király udvarában-t is, és persze nem csalódtunk a legújabb művek hallatán sem. Hozták a megszokottat, és az elvárt meglepetéseket. Kaptunk a nyakunkba mindent, voltunk fent és lent, táncoltunk, révültünk, kiabáltunk, tapsoltunk, ahogy kell, és ahogy az megérdemelt volt. A számok közti pihenők alatt, kicsit kifújva magunkat kifejezetten üdítő volt a frontember, Kelemen István (hegedű, doromb) – a sztereotípiának engedve – székelyes, higgadt stílusban, bájos tájszólással előadott, fanyar humorral átitatott történeteit hallgatni.
Erre a koncertre szerencsére már az előzőkben kihívásokkal küszködő hangrendszer is meggondolta magát és az addig erőteljesen náthás hangzás helyett, inkább tiszta és minden tartományban jól szóló hangképet produkált.

A Tündérground eddigi és jelenlegi teljesítménye, egyedisége és elképesztő energiái miatt nálam joggal indul a Magyarország legjobb koncertzenekara címért, még ha kissé ironikus módon a romániai Csíkszeredából „importáltuk” is őket.