RSS

Karc

Depeche Mode: Delta Machine lemezkritika

Május 21-én ismét Budapesten lép fel a DM, így még előtte érdemes végigmennünk az új lemez dalain.

I. Zsolnay Fesztivál Pécsett

Minimum két év késéssel végre átadásra került a pécsi EKF egyik legnagyobb beruházása, a Zsolnay Kulturális Negyed. Az ötlet tulajdonképpen jó: egy, a nemzeti örökségünk ...

A zene benned szól

November 29, Kodály-központ, Pécs. Talán tényleg sikerül Pécsnek hosszú távon is profitálni a tavalyi kulturális főváros címből. Legalábbis a Kodály-központ működik, és nem is akárhogyan, ...

Judie Jay először szólóban

Judie Jay nevével általában a „feat.” szó után találkozunk: a magyar underground zenei szcéna nagy részével már dolgozott. A legtöbben talán a Beat Dis és ...

Ahol elveszted a fejed

Supergroup. Divatos kifejezés azokra a zenekarokra, amelyek tagjai már a megalakuláskor ismert és elismert zenészek. Ha Magyarországon beszélhetünk ilyenről, egyetlen zenekar jöhet szóba. Ami a ...

Visszakapcsolt sebességen

Erik Truffaz Quartet - koncertbeszámoló

2011-04-04 11:30:26 Tujner Fanni

Chapelier Fou, Les Yeux d’la Tete, Nouvelle Vague, Watcha Clan, La Boetie, Fumuj, Erik Truffaz Quartet – csak néhány a francia zenekarok közül, amelyek az elmúlt hónapban, illetve a következő néhány napban Budapesten lépnek fel. Más nyugat-európai országokkal összehasonlítva jelentősen több francia zenész látogat Magyarországra – abban viszont közel sem vagyok biztos, hogy ez kiemelkedő tehetségük miatt lenne így.

Kétségkívül van mit tanulni tőlük. Nem, nem elsősorban zenészi adottságaikra vagy zeneoktatásukra gondolok (bár abban is bőven lenne még hova fejlődnünk), sokkal inkább arra a propagandára, ami ennyire sikeressé és eladhatóvá teszi zenéjüket. Csak egy példa: ha rákeresünk a „french music” kifejezésre, az első találat a Bureau Export nevű szervezet honlapja, amely kimondottan a francia zenekarok külföldi népszerűsítésének céljából jött létre. Az oldalon első lépésként (a nyelven kívül) kiválaszthatjuk a minket érdeklő műfajokat, így a kezdőlapon máris zenekarok ajánlatai fogadnak. A koncertdátumokat folyamatosan frissítik: kereshetünk időpont, helyszín (ország) és együttes alapján is.

Ezek után nem véletlen, hogy szinte az összes fellépő teltház előtt játszhat már akár első budapesti koncertjén. Erik Truffaz esetén persze szó sincs debütálásról: a jazz-trombitás visszatérő fellépőnek számít az A38 hajón. Előzenekarként a Voler Mouche-t hallhattuk, ami neve ellenére egy magyar együttes. A csapat elektronikus downtempót játszik, egy-két számuk könnyedén beleolvadna egy Air albumba. A kicsit laposabb kezdés után az utolsó néhány dal volt az, amelyben igazán kibontakoztak a zenészek, nem beszélve a nemrég csatlakozott énekesnőről, Kiss Flóráról. Ő volt az, aki igazán megragadta a figyelmemet, akiben a legtöbb lehetőséget látom – nem feltétlenül ennek a zenekarnak az élén.

Rövid átállás után lépett színpadra az est főszereplője, Erik Truffaz, az „európai Miles-trónörökös” trombitás, a nu-jazz egyik emblematikus alakja. Legutóbbi, 2010-ben megjelent In Between című lemezének bemutatóját tartotta kedden este, az album kezdőszámával indítva a bő másfél órás koncertet. Ez a bő másfél óra viszont nekem szinte kétszer annyinak tűnt – ritkán fordul elő, hogy egy koncerten az órámat nézegessem. Az első néhány dalnál még reménykedtem, hogy csak a közönséget a zenére hangoló, felvezető percekről van szó, de a koncert felénél már gyanús volt, hogy még mindig nem történik semmi. Persze ez a „semmi” erős túlzás: Erik finom játékát zseniális szólókkal szakította meg a billentyűs Benoît Corboz, de egy egész koncertet nem tud egy ember elvinni a hátán, még ha Fender Rhodes-on játszik is. A setlist túl egyhangú volt: lemezbemutató koncertről lévén szó, hallottuk a Mechanic Cosmetic-et, a Fujin-t és a címadó In Between-t is, énekesnő híján viszont kimaradtak azok a dalok, amelyek egy kis életet, változatosságot vittek volna a produkcióba. Így aztán maradtak a nagyjából azonos tempójú, egyforma szerkezetű dalok (törtütemű, csúsztatott dobra és középszerű basszusra játszott melankolikus dallam, a már említett billentyűszólókkal tarkítva).

A beharangozók és régebbi koncertfelvételek alapján egy sokszínűbb, lendületesebb koncertre számítottam, hiszen előző néhány lemezén hiphop és drum’n’bass elemek is előfordultak, így igazán eklektikusnak mondható zene született. Most azonban visszafogta magát, és bár a közönség lelkesen tapsolt a szünetekben, a számok közben szinte közönyös arcokat láttam magam körül.

Mint már említettem, a quartet szinte évente visszatérő fellépőnek számít Budapesten, tehát biztos lesz lehetőség még egyszer meghallgatni őket - én viszont meggondolom, hogy visszatérek-e még egy koncertre.

Fotók: Botond Márton