RSS

Karc

Depeche Mode: Delta Machine lemezkritika

Május 21-én ismét Budapesten lép fel a DM, így még előtte érdemes végigmennünk az új lemez dalain.

I. Zsolnay Fesztivál Pécsett

Minimum két év késéssel végre átadásra került a pécsi EKF egyik legnagyobb beruházása, a Zsolnay Kulturális Negyed. Az ötlet tulajdonképpen jó: egy, a nemzeti örökségünk ...

A zene benned szól

November 29, Kodály-központ, Pécs. Talán tényleg sikerül Pécsnek hosszú távon is profitálni a tavalyi kulturális főváros címből. Legalábbis a Kodály-központ működik, és nem is akárhogyan, ...

Ahol elveszted a fejed

Supergroup. Divatos kifejezés azokra a zenekarokra, amelyek tagjai már a megalakuláskor ismert és elismert zenészek. Ha Magyarországon beszélhetünk ilyenről, egyetlen zenekar jöhet szóba. Ami a ...

Láttató hangok – inverz transz

Szó szerint mellbevágó élményt nyújtott az a jó másfél óra, amit Ben Frost társaságában tölthettem el a a Trafóban múlt csütörtökön. Az ausztrál származású, jelenleg ...

Judie Jay először szólóban

2011-05-27 09:42:08 Tujner Fanni

Judie Jay nevével általában a „feat.” szó után találkozunk: a magyar underground zenei szcéna nagy részével már dolgozott. A legtöbben talán a Beat Dis és a Žagar révén (az Underground Divas tagjai között is ott volt) ismerik. Az énekesnőnek – többévnyi várakozás után – végre szólóalbuma jelent meg, Harmony címmel.

Ha valaki, akkor ő igazán megérdemelte az önálló albumot: az egyik legkarakteresebb hangú énekesnő hazánkban, aki lassan 15 éve énekel különböző stílusú együttesekben – csodálkozom, és egyben szégyellnivalónak tartom, hogy a nevét nem ismeri az egész ország. Az A38-on tartott lemezbemutató napja egybeesett az album megjelenésével, kapott is mindenki ajándékba a belépő mellé. A borító nem túl meggyőző – sőt, mondhatni csúf. Nem is illik igazán Judie személyiségéhez, pláne nem az album címéhez, hiszen a harmónia lenne a legutolsó szó, ami eszembe jutna róla.

A hajó nagyjából háromnegyedéig telt meg. Biztos vagyok abban, hogy sokan várták ezt a napot, de abban is, hogy a legizgatottabb maga Judie volt. Ez látszott is rajta: a számok előtt (főleg az este elején) egy kis izgalom, aztán profi, hibátlan ének, majd meghatódás. Mintha minden dal után meglepődött volna, hogy ez a sok ember nemhogy miatta (és csak miatta) jött el, hanem még tapsolnak is. Bizony ez volt az első este, amin valóban azt érezhette, hogy neki szól a taps.

Sajnos azonban úgy éreztem, hogy csakis Judie személyének és eddigi munkásságának szólt az ováció, ugyanis maga a koncert nekem elég egyhangú, már-már unalmas volt. Az első dal a cd-n is elsőként megszólaló One of Us volt: elektrós, trip-hop-os szám, igazán húzós basszussal. Ez alatt még azt gondoltam, ha ilyen a kezdőszám, és innen felfelé ível a koncert, nagy baj nem lehet. A felfelé ívelés viszont elmaradt: az összes dal alapja hasonló, hiányzik belőlük a fantázia, valami meglepő, ami miatt azt éreznénk, hogy na, ez az, amiért érdemes volt várni. Judie persze kitűnően énekelt mindegyikben, de ez önmagában nem elég. Talán az volt a cél, hogy a zenei háttér minél trendibben szóljon (erre rájátszott a futurisztikus vetítés a Kiégő Izzóknak köszönhetően, illetve Judie fehér ruhája), sikertelenül. Ehelyett az jutott eszembe, hogy talán a nyolcvanas években valami ilyesminek képzelhették a kétezres évek zenéjét – ez azonban mai füllel bizonyára nevetségesnek hangozna. Ha nevetségesnek nem is, de újszerűnek sem mondanám az albumot.

A koncert egyértelmű csúcspontja a Gone című dal volt, amely végre nem az összes többi számban hallható, egy kaptafára készült elektronikus alapot kapta. Ketten maradtak a színpadon Staindl Gergővel, aki gypsy jazz-es gitárjátékkal kísérte az énekesnőt, a dal akár egy Django Reinhardt-feldolgozás is lehetne. A lemez legerősebb száma is ez, ami nem csoda, hiszen a koncerten egy az egyben a cd-t hallhattuk. Majd a szám után visszajöttek a többiek (a zeneszerzésben közreműködő Máté Szabolcs, illetve a vokalista Rika Konaka) és ismét ugyanúgy szólt minden, mint azelőtt.

Egyszóval csalódottan távoztam a koncertről, amit igazán sajnálok, mert Judie Jay hangjában rengeteg lehetőség van, ami ezúttal kiaknázatlan maradt.