Képzőművészet

SOROKSÁRTÓL BERLINIG, MAJD VISSZA

Kortárs képzőművészetünk kontextusában ritka az olyan alkotó, aki annyiféle művészeti ágon keresztül képes az őt érő jelenségeket közvetíteni, mint Lux Antal. Bár 1956 óta Berlinben ...

Világmodellek a Nemzeti Galériában és azon kívül

A Világmodellek-Műtermi kísérletek és dokumentumok Kondortól napjainkig című kiállítás megnyitójáról jövünk. Szerepelsz rajta. Úgy hallom, hogy ez a Nemzeti Galéria utolsó, saját szervezésű kortárs kiállítása. ...

Belső utak képei

A szóban forgó tárlat kiemelkedő művészettörténeti jelentősége, hogy a festő és szobrász Stein Anna (1936–), egészen a közelmúltig ismeretlen, eddig soha be nem mutatott műveit ...

A városi magány képei

Fejős Miklós 1979. október 31.-én született Szekszárdon. A Pécsi Művészeti Szakközépiskola alkalmazott grafika szakán érettségizett, majd 2004-ben a PTE Művészeti karán diplomázott, Majd immár tanárként visszatért ...

Összeomlás Velencében – az emlékezet librettói

2011. június 4.-én nyílik az 54. Velencei Biennále. A Magyar Pavilonban Németh Hajnal „Összeomlás – Passzív Interjú” című installációja kerül bemutatásra. A mű meghatározó elemét ...

Az esemény utáni hajnal

Nyilas Márta kiállítása a Pécsi Nick Galériában - Balogh Robert interjúja

2015-12-17 11:22:54 Balogh Robert

Az erőszak ábrázolásának egyedi, expresszív útját választotta Nyilas Márta (1967-, Kolozsvár), Pécsett élő festő, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar tanára. A Pécs környéki esemény és a Szép Áldozat sorozatának egyes darabjai korábban Pécsett, Kolozsvárott és Rómában láthatók voltak már kiállításokon, de együtt a pécsi Nick Art és Design Kortárs Művészeti Galériában jelentek meg.

A régebbi képeid kevésbé voltak figurálisak, a festmények kevésbé rendelkeztek ennyire konkrétan meghatározható fogalmisággal. Ha rád nézek, egy szerény, visszafogott, filigrán nőt látok, a képek viszont brutális világot ábrázolnak. Mi késztett erre?

Három évvel ezelőtt úgy éreztem, hogy feltétlenül figurális képeket kell festenem, hogy elmondhassam azokat a gondolatokat, érzéseket, amelyeket pécsi bűncselekmények sorozata ébresztett bennem, amelyek áldozatai elsősorban nők voltak.

Szexuális támadások, gyilkosságok, megerőszakolás… Ért téged ilyen inzultus?

Nem, személyesen nem vagyok érintett, csak külső szemlélője voltam ennek a világnak. Nem feminista attitűdből indultam ki, hanem ilyen esetekben legtöbbször férfi az agresszor és a nő az áldozat. Hozzáteszem, a férfi maga is áldozat lehetett, de nagyon ritka a női elkövető az ilyen esetekben.

Némelyik kép egészen hatalmas? De a középméretet is jóval meghaladja a több.

Az első kettőt középméretben festettem meg és akkor derült ki számomra, hogy ezek a témák akkor tudnak igazán hatni, ha életnagyságban festem meg az alakokat, mert amikor a néző közel lép, akár résztvevőként is gondolhat önmagára. Fontos megtalálni a léptéket. Ez a kulcsszó. A témához meg kell találni azt a léptéket, és akkor megmutatkoznak a legrejtettebb utalások is. Van, amikor sikerül, van, amikor utólag derül ki, hogy nagyobbra vagy kisebbre lenne szükség.

Melyek voltak az első képek?

A legtöbb ilyen kép olyasmi címet visel, mint Pécs, Balokány környéki esemény. Gyárváros környéki esemény. Mindig utaltam arra a városrészre, ahol ezek a történetek megestek. Egyiknek sem voltam tanúja, nem voltam a helyszínen. Elképzeltem mi történhetett és így készültek a képek.

Erősen expresszív hatásúak a képek, némelyik akár Otto Dix képi világát idézi meg bennem. Hideg színek, majdhogynem halálfejek láthatók és szinte ordít a vászonról a borzalom…

A színvilág hordozza a történettel járó atmoszférát. Az intenzív színek hiánya arra is utal, hogy dokumentarista szemlélettel dolgoztam.

Hogy dolgoztál? Végeztél környezet-tanulmányt vagy ezek belső képek?

Belső képek, az események után sokat gondolkodtam a hallottakon és megpróbáltam minél hűebben megjeleníteni azt, amit belül láttam, de mindig képben gondolkodtam. A kép struktúrája, kompozíciója mindenképp befolyásolja, hogy másképpen ábrázoltam az eseményt – azok számára evidens, akik rákényszerültek, hogy mindezt átéljék – mint ahogy történt, plusz elemeket, motívumokat is behelyeztem a téri szituációkba.

Az első képen aranymetszésben van az áldozat, a kép többi részét elfoglalja három férfi, egy öreg és két lumpen külsejű alak… Mennyi a képen a saját fantáziád adaléka?

Ez is egy valóságos történeten alapul: egy idősebb nénit kiraboltak és megöltek. Ezt próbáltam felvázolni. A jobboldali aranymetszéstől jobbra egy elképzelt alakot tettem a vállán egy majszoló majommal. Nagyon sok munkámban – főleg a sorozat elején – a vászon nyersességét is beleépítettem az ecsetvonások struktúrájába. Nyers durvaságot kölcsönöz ez a virító fehér alapszín, ugyanakkor az elképzelt történetekben semmit sem festettem meg részletesen, hanem a befogadó fantáziájára hagyatkoztam, hogy a hiányzó részleteket egészítse ki ő, s töltse meg maga számára tartalommal.

Az egyik kép annyira expresszív, hogy el kellett gondolkodnom rajta, hogy azt látom-e, amire gondolok. Eközben az egyik képen nagyon kidolgozott a padló, a másikon négy darab kopaszra borotvált vizelő férfi áll, hátulról lefestve. Zöldes-barnás-kékes a kép. A festmény több eleméből is az erőszak árad. Miért látjuk alig az arcokat?

Az erőszakoló arcát, a feltételezhetően negatív indulatokkal rendelkező arcokat – főleg férfiakét – nem festettem meg. Nem hogy nem illik, hanem nem szabad neki reklámot csinálni, nem egy idol, nem szabad isteníteni. Maradjon a sötétben és felejtse el őt mindenki…

Elég egy borotvált tarkó?

Igen. Ezzel utaltam ezeknek a kétes moralitással rendelkező férfiak jellemére. Akik öltönyt viselnek, de a kép pillanatában épp a dolgukat végzik egy fal előtt. A humort is belecsempésztem így: négyen egymás mellett ugyanazt végezve viccesen hatnak.

Pécs Újhegy környékén. Ez sem egy finom dolog. Talán cinikusnak lehetne címkézni ezt a képet. Két férfialak rávizel egy földön fekvő másikra egy kertvégében. Közben a bontott fal struktúrája is beszédes a háttérből...

Ez az egyetlen nem pécsi indíttatású eseményből kiinduló festmény. Pár évvel ezelőtt egy fotó bejárta a világsajtót és nagy botrányokat keltett, amikor amerikai katonák afgán áldozatokat vizeltek le. A történetet beleilleszthetőnek éreztem a Pécsi sorozatomba. Az eredeti fotón négy katona szerepel és két áldozat, ezen változtattam. A fotón katonai ruhában vannak a vizelő alakok, én civilbe öltöztettem őket, s helyi közegbe tettem.

Mai fiatal felnőtteknek tűnnek, trendi melegítőben, energiaitallal a kézben… Viszont a háttereken visszaköszön a régebbi képi világod. Kevésbé expresszív, hanem impresszionistább. Lehetne akár egy idill is vagy tájkép ez a festmény, de a vizelettócsában fekvő áldozattól tragikussá vált az egész…

Ez volt a cél. Az árnyékokkal is irányítom a szemet. Nem csak a cselekmény, hanem még az árnyékok is ránehezednek az áldozatra.

Egy autót látunk és egy gyönyörű búzatáblát, egy bebugyolált holttestet próbálnak elrejteni egy klasszikus képkompozíciójú festményen. Ez honnan jött?

Sok kortárs festő dolgozik úgy, hogy az Interneten talált fényképet fogalmazza át a saját eszközeivel. Itt én is hasonló módon jártam el. Nagyon ügyeltem a képkompozícióra.

A felülnézet ez esetben mit jelent?

Az emlékezet attribútuma a felülnézet. Ha a saját életünk egy korábbi eseményére visszaemlékezünk –szakemberek szerint – magunkat is beleértve látjuk az egészet, megemelkedett szemszögből. A kép egy tárgyilagos tanú visszaemlékezése.

Egy impulzív meleg felületet is látunk, hajnali képet.

Ez a kiállítás címadó festménye. Az esemény utáni hajnal. Ezt is internetes inspirációból festettem, de sokat változtattam rajta. A hajnali első napfény színvilágát mutattam meg, miközben az ecsetkezelés és a zöld vörös komplementer színpár utal azokra a negatív eseményekre, amelyeket a fekvő alak elszenvedhetett az éjszaka folyamán.

A másik sorozat, vagy alsorozata a kiállításnak olyan, mintha egy amerikai sorozat szebbnél szebb áldozatai lennének lefestve. Jól érzem, hogy egyszerre érezhető morbiditás, abszurditás és groteszk? Számomra nyilvánvaló a festményekkel való játékod, sőt egyáltalán nem patetikus a megközelítésed.

Igen, ez humor, és elég morbid, kerültem a patetizmust. Még akkor is, ha ezek a szereplők – az áldozat bőrébe rejtve – szép nők. Itt az áldozat a szemünkbe néz, segélykérően, de nem összevont szemöldökkel tekint ki a képből.

Visszafogott gesztusokkal vállalják fel a szerepüket. Mindegyikük egy eszközt tart maga elé. Ha követem a logikádat, akkor talán éppen azzal ölték meg őket?

Mindegyik úgy tartja, mintha védekezne, ez lehet az attribútuma, de akár arra is gondolhat a néző, hogy ő maga is agresszorrá válhat. Törekedtem a kettős értelmezhetőségre.

A szép áldozat a fejszével, a hentesbárddal, a sövénnyíróval, piszkavassal, vasvillával… Mindegyikük fehér ruhát visel, ez is ikonográfiai jelentéssel bír?

Igen, az áldozatok fehér színét viselik. Az arcokon kékes-zöldes árnyék utalnak a sérülésekre. Nagyon enyhén utalok az ütésekre, vágásokra, piszkolt ruhákkal.

Van a kiállításon egy önironikus kép, ahol majdhogynem saját magad helyezed bele az áldozati térbe.

A szép áldozat sorozathoz utólag csatoltam egy képet, Horváth Gábor rólam készült portréját megfestettem, ahol festészeti eszközöket tartok magam elé. A kép címe: Nem áldozat. Én is fehérbe vagyok öltözve, tehát lehetnék áldozat, de számomra a fegyver maga a festészet. A cím is arra utal, hogy számomra nem áldozat ezt használni.

Készen van ez a két sorozat?

A Szép áldozat sorozatot lezártnak tekintem. A Pécsi sorozat képei lehet, hogy ki fognak még egészülni, de alapvetően azt is késznek gondolom, és talán nem kell ennyire igazságosztó festőnek lennem.

Hozzászólás ehhez:

Az esemény utáni hajnal | Nyilas Márta kiállítása a Pécsi Nick Galériában - Balogh Robert interjúja

Milyen nap van ma?