RSS

Képzőművészet

”Ebben a női lélekben cézár szellem lakik!”

Könyv Kata munkáit nőiességük mellett határozottság és erő jellemzi. Bizonyos értelemben korunk Artemisia Gentileschit-ja ő, akit ma a legsikeresebb művészként titulálnak a Caravaggio utáni korszakban. ...

Művészet a flaszteren

Pécsen már tavasz óta lehetnek a városlakók szemtanúi a Pécsi Vizuális Klaszter ill. a Pécs 2010 Egyesület akcióinak, amelyek a közterekre viszik a művészetet. Projektjeik ...

Kortárs tihanyi visszhang

Ha Tihany, akkor ARTplacc - gondolhatnánk, noha az eseménysorozat az elmúlt 4 év alatt azért jelentős változáson ment át. A szervezők eredeti szándéka, hogy ...

Pop art érzés az Albertinában

Magyarországon kevésbé ismerik a nevét, holott Alex Katz az amerikai kortárs művészet egyik legjelentősebb alakja. Alkotásaiból a bécsi Albertinában nyílt kiállítás, amelynek gyűjteménye nemrég a ...

A művészet visszafoglalja a várost!

A tavalyi velencei biennálén Venezuela a street artosok közös kiállításának szentelte pavilonját. A venezuelai költő, Juan Calzadilla, a kiállítást így nevezte el: „Városi művészet. A ...

Valóság át- és elrendezve

Dadaizmus és szürrealizmus a Magyar Nemzeti Galériában

2014-09-22 11:00:23 Bordács Andrea

A 20. század minden avantgárd irányzata szembeszállt a klasszikus művészeti tradíciókkal, mind a perspektivikus ábrázolás, mind az anatómiai hűségre való törekvés tekintetében. A hagyományok felülírásához a legradikálisabban a dadaizmus és a szürrealizmus viszonyult, de ezek a mozgalmak is már közel százévesek.

A dadaizmus és szürrealizmus számos kiváló alkotásából, most egy szeletet láthatunk az Magyar Nemzeti Galériában, méghozzá az Izraeli Múzeum jóvoltából. A múzeum anyagának a nagy részét még a Vera és Arturo Schwarz által adományozott művek teszik ki, ugyanis Arturo Schwarz 1972-ben Marcel Duchamp 13 ready made-jének replikáját adományozta a múzeumnak, majd 1991-ben ritka dokumentumokat, s az Izraeli Múzeum 50. évfordulója alkalmával, 1998-ban több mint 800 darabos dadaista-szürrealista művekből álló gyűjteményét.

Salvador Dalí (1904, Figueras – 1989, Figueras)
Szürrealista esszé, 1934; Olaj, vászon; 110 × 80 cm
Katherine Sonneborn Falk (Jeruzsálem) hagyatéka; ltsz. B83.0467

A dadaisták számára az I. világháború borzalma a korábbi eszmények, a reneszánsz óta érvényben lévő, de a különösen 18. századi racionalizmus és polgári kultúra csődjének a bizonyítékaként jelent meg. Így ezt a korábbi kultúra- és művészeteszményt mindenképp kritikával és iróniával kezelte, ami nemcsak a művek üzenetében, hanem már a médiumukban is megmutatkozott. Így például a romantika óta a művészet ideáljának számító egyediségnek, a kézműves tárgynak mint az ihlet szülte egyedi készítésű művészetnek nagy kihívást jelentettek a talált és a gyárilag készített ready made-k (Marcel Duchamp), a hulladék anyagok (Kurt Schwitters), a kollázsok és montázsok esztétikája.
A rendezők installálás tekintetében a legsikeresebben és leglátványosabban a Duchamp-replikákat oldották meg, de gyűjtemény, s ennek következtében a kiállítás legerősebb anyaga is Marcel Duchamp munkáinak egyberendezése volt. Az külön érdekessége a kiállításnak, hogy számos főmű mellett az egyes alkotóktól gyakran épp kevéssé ismert alkotásokkal szerepeltek, így az életműnek ezekre a darabjaira is nagyobb figyelmet lehetettfordítani.

A kiállítás anyagát több szekcióba csoportosítva tárták elénk, úgymint: Meglepő társítások: kollázs, asszamblázs, objekt; Automatizmus, biomorfizmus, metamorfózis; Illúzió és álomtáj; Vágy: múzsa és áldozat; majd a magyar anyag az Átrendezett valóság címmel, szintén több alszekcióval.

Az egész kiállítás Tót Endre Dada-Messe in Berlin és Exilkünstler in New York távollévő képeivel indít, mely kultúrtörténetileg közismert képeket hagy képtelenül, azaz feketén, s mely kellőképp megadja az alaphangot a dadaizmus abszurditás iránti vonzalmához.
A meglepő társítások: kollázs, asszamblázs, objekt szekcióban dominálnak Marcel Duchamp és Man Ray, Kurt Schwitters művei, de Cristian Schad, Joseph Cornell, Macel Janco munkákkal is találkozni. Az Automatizmus, biomorfizmus, metamorfózis cím alatt főleg az elme tudatos kontrolljával felhagyni kívánó, az elme titkos zugait pásztázó szürrealizmus álmok- és fantáziavilágokat elénk táró munkái serkentik a néző további szabad asszociációkra. (pl.: Andre Masson, Joan Miró, Brassai, Alexander Calder, Arshile Gorky, Max Ernst, Hans Arp, Yves Tanguy)

Philippe Halsman (1906, Riga – 1979, New York)
Dalí koponyája, 1951; Zselatinos ezüst nagyítás; 33 × 27,2 cm
Vera és Arturo Schwarz Dada
és Szürrealista Művészeti
Gyűjteménye, Izrael Múzeum; ltsz. B98.0116

Újabb csomópontot jelent az Illúzió és álomtáj szekció. A szürrealista művészek számára meghatározó volt Sigmund Freud tudatalattival és az álmokkal (Álomfejtés) foglalkozó munkássága, ahol is az álmokat a tudatalattiba való átjárónak tekintette. Ebben a csoportban főleg René Magritte, Giorgio de Chirico, Joseph Cornell, Dalí festményeivel találkozhatunk, s a tárlat egyik legizgalmasabb művével, Paul Delvaux A felszabadításra várva című munkájával, ahol láthatóan ez a felszabadulás sose jön el, hiába várnak rá már oly rég, hogy a várakozók már olyannyira árnyékuk maguknak, hogy csak csontvázként élik élet nélküli életüket. Szintén itt láthatjuk Herbert Bayer híres, fotótörténetileg is meghatározó, montázsszerkezetű Magányos nagyváros című fotóját.

A kiállításon a legizgalmasabb A vágy: múzsa és áldozat című szekció. A vágy tematika a művészet számára mindig is fontos volt, ám most különösen kiemelt szerepet kapott, ugyanis mind az ösztön, a tudatalatti élmények, mind a szabadságkérdése – melyek a szürrealizmus számára a legfőbb szempontok - ezen a területen alkotnak közös halmazt. Ez a vágy, vágyakozás a legszélsőségesebb formákban is megjelennek, az idealizált szerelemtől kezdve az erőszakos testiségig. De a vágy tárgya, a nő is hol éteri szépségként, hol mint báb, bábu, darabokra szedett test látható (Hans Bellmer, Max Ernst, Man Ray). Ugyanakkor a nemek közti határ, a köztes nemek, a nemváltás is foglalkoztatta a művészeket pl. Marcel Duchamp Rrose Sélavy-je vagy bajszos Mona Lisája. határesetek, határátlépések.

René Magritte Kastély a Pireneusokban, 1959
Olaj, vászon; 200 × 145 cm; Harry Torczyner (New York)
ajándéka az American Friends of the Israel Museumnak; ltsz. B85.0081

Bár a babák, bábuk a korban egyrészt a gyerekkori traumákat, másrészt az emberi kiszolgáltatottság, bábuként való létét is a megtestesítik. Ezt a szétdaraboltságot és új módon való felépítést maga a kollázs technikája is tükrözi. Ebben a részben számos női alkotó is szerepet kapott, úgymint Dora Maar fotójával, Meret Oppenheim A mókus című mókusfarkas söröskorsó objektjével s Hannah Höch Dada-Ernst s Dada tánc című kollázsaival. A 19. század vége óta a művészek alapélménye, hogy a szerelem együtt jár a szenvedéssel, mi több a halállal, a nő hol eldobható báb, hol a végzet asszonya. A kiállítás Vágy szekciójában is ez az ambivalens nőviszony érhető tetten, így például Erwin Blumenfeld Sade márki által inspirált montázsán át Max Ernst humoros a gejzír vidám ébredése, amelyben egy csinos fiatal nő nagyon könnyű blúzt visel című képéig.

A kiállításon az Izraeli Múzeum anyagát külön egy magyar szekció követi, melyről igencsak megoszlanak a vélemények. A dadaizmus és a szürrealizmus időszakában Magyarországon nem beszélhetünk ilyen művészetről, csak évek elteltével lehetünk tanúi dadaizmushoz hasonló, illetve szürrealizmus által inspirált munkáknak. Némely alkotók (pl. Kassák könyvborítói) esetében egyáltalán nem világos, hogy mitől tekinthetőek akár dadaistának vagy szürrealistának. Bortnyik Sándor Zöld szamár című műve is úgy tűnik jolly joker, hisz mind a Bauhaus kiállítás szereplője is volt, de akár a magyar art decóéi s jogosan volna, ám az itteni helye kevésbé indokolt. Az Európai Iskola művészei közt is sokakra volt nagy hatással a szürrealizmus, sajnos a dadaista attitűd gyakorlatilag csak Bálint Endre, Ország Lili, Jakovits József montázsaiban nyilvánult meg, számomra amúgy az életművük messze legerősebb alkotásai ezek. Rajtuk kívül olykor Vajdánál találkozhatunk ezzel az attitűddel. A szürrealizmus sokkal több alkotóra volt hatással, s gyakorlatilag a Hantai Simon, Reigl Judit fal köti össze ténylegesen a nemzetközi és a hazai anyagot.

Ország Lili Nő fal előtt, 1955
Olaj, vászon; 60 × 40 cm
Szent István Király Múzeum,
Székesfehérvár; ltsz. 7.8.1

A kurátorok részéről jó döntés volt, hogy a magyar rész esetében nem ragadnak le a dadaizmus és szürrealizmus művészettörténeti korszakánál, hanem ezeket az alkotói attitűdöket az azóta eltelt időkben a neoavantgárd nemzedéken át napjainkig bemutatják. Ugyanakkor itt viszont elég esetlegesnek éreztem a válogatást, különösen, hogy más, a kiállításon nem szereplő alkotónál ez a szemléletmód markánsabban megtalálható.
Még a magyar anyag kérdőjelei mellett is a kiállítás feltehetően az év egyik legjelentősebb tárlata.

A kiállítás október 5-ig látogatható a Magyar nemzeti Galériában.