RSS

Konyhasarok

Ittanyár

Január, február itt a nyár. Ha nem is a nyár, de tavaszodik és ugye a szezonalitás végett itt is van mindjárt a medvehagyma. Jó egy ...

Tikipitéje

Gyerekként voltam egyszer egy régi kazánházban, ahol teljesen elvarázsolt a kusza, rozsdás csövek szövevénye, a gőzölő, fújtató, sziszegő zsongás, a meleg pára, ami Jóska a ...

A Macerás

Már nem emlékszem hogyan és miként született meg ez a recept de kifejezetten télen szoktam készíteni. Laktató, izgalmas, fűszeres, felmelegít, érzed tőle, hogy vagy, visszatér ...

A kocsonyáról

"Krisztus király ünnepe és Ádvent első vasárnapja között kocsonyának főzését veszi fontolóra a felelősen gondolkodó férfiember. A férfiember szót hangsúlyoznunk muszáj, mert a kocsonya készítéséhez ...

Deus ex machina

Hendikeppel indult a reggel, zavar támadt a tér-idő konténeremben a tegnapi törköly és még négy üveg egyéb - nem különbül nagyszerű - pálinkák kevésbé mértékletes ...

Prológus

2014-10-29 10:08:40

Rendben van, hogy az állattartás és feldolgozás ősidőktől hozzátartozik az emberi létformához de akkor is, az milyen abszurd már, hogy miután leölöm, feldarabolom, ledarálom még vissza is töltöm a mosott beleibe?! Milyen dolog? Finom.

"A vadon élő sertések körülbelül tízezer évvel ezelőtt csatlakoztak az emberhez. A háziasítás valószínűleg Délkelet-Európában, a Fekete-tenger partvidékén történt. A halásznépek halhulladéka csalogathatta oda a területen népes populációban élő vadsertéseket. A Fekete-tengertől délre, Délnyugat-Anatóliában Cayönüben, illetőleg Kurdisztánban 9 ezer éves sertéscsontanyag került elő. Közép-Európában az első nyomok csak i. e. a 6. és az 5. évezredben jelentek meg."

Van egy kis házunk Sümegtől nem messze, a Marcal mentén, egy kies kis zsákfa-luban Megyeren.
Adódott az őszi szünet, a sok gyerek és a vágy a jófajta disznóságra, hát felkere-kedtünk. 

A Megyeri Pajta, mindenféle közösségi lét színtere.

Előzetes egyeztetés unokaöcsémmel böllérügyben, disznóügyben, kazánügyben. Minden lesz, minden kafa, ha mégsem, megoldjuk.
Négy gyerek, hat bőrőnd, egyszeri átszállás és mintegy öt és fél óra alatt már ott is voltunk vonattal. Kazán dohog, Öcsi mosolyog. Na ez volt a leggyanúsabb.
Persze miért lenne minden a megbeszéltek szerint?
Böllér nincs, disznó nincs de mindjárt telefonálunk. Hú de jól indul ez a tíz nap.
Csomagoltam némi törkölyt a jobbikból másnapra (merthogy ez a Megyer olyan kis falu, hogy se kocsma, se templom, se kisbót csak egy harangláb biztosítja valamennyire helyiség mivoltát), ezt azon helyt meg is bontottam annál is inkább mert hamarosan érkeztek a megoldó emberek Sümegről, mindjárt hárman. Disznó van de másnap az nem jó, ma levágtak, feldolgoztak már kettő kétszáz kilósat, pálinkát nem kérnek mert egész nap vedeltek, mi legyen. Mondom mindenképpen holnap kell a disznó - de csak százhúsz kilós körül - mert a füstöléssel együtt pont úgy lett kiszámolva minden, hogy haza is tudjam vinni. Tanakodás, hümmögés. Rendben van, egy megoldást tudnak, elmennek levágják, megpörzsölik, kipucolják, idehozzák félbevágva vérrel, belsőségekkel ma, azt csinálok vele holnap, amit akarok. Erre ittunk egy langyos sört és el is mentek dologra.
Hát ez egy rendhagyó disznóvágás lesz, az biztos. Ha másért nem is, mert a hagyományos disznóságok, mint sütnivaló kolbász, hurkák, disznósajt, füstölt csülök, töltött káposzta, köröm, stb nem lesz készítve. Csak a logosztikai szempontból leglényegesebbek mint kolbász, stifi, téliszalámi, füstölt májas.
Fél hatra meghozták, ahogyan ígérték:

 

Folyt.köv.