Könyv-jelző

A képzelet 17.000 szigete

Meglepetéssel fogadott minket idén a Frankfurti Könyvvásár. A hosszú évek óta megszokott standbeosztás megváltozott, nem lehetett megszokásból közlekedni, köszönhetően annak, hogy megszűntették az amerikai és ...

finnland.cool.

A nyomtatott könyv haláláról olvashatunk úton-útfélen, és a könyvszakma magyarországi helyzetét nézve mi is könnyen juthatunk erre a következtetésre. Ha a valóságot szeretnénk megismerni, érdemes ...

Ünnep még a könyvünnep?

A 85. Ünnepi Könyvhét alkalmából Érsek Nándort, a 20 éves Scolar Kiadó ügyvezetőjét kérdeztük a kiadó múltjáról, jelenéről és természetesen a könyvekről, amelyeket június 12. ...

Vudu varázslat és norvég minta

Most olvastam a hírt, hogy Kun Árpád könyve, a Boldog észak lehet az egyik esélyese a 2013 legjobb könyve cím elnyerésének. Ezek után engem sokan ...

Csókolom a segged, Szeretett Vezérünk!

Kevés könyv képes a közhelyeket kikerülve beszélni a diktatúrákról, Daniel Bănulescu azonban nemcsak jól teljesíti a feladatot, de a legjobb módszert választja a Ceauşescu-rezsim lefestéséhez: ...

„A tigris nem tudta, hogy azok bombák”

2013-10-14 12:29:19 Vaszari Judit

Téa Obreht. Jegyezzék meg ezt a nevet. Ha jó csillagzat alatt születtünk, akkor nem egykönyves íróhoz van szerencsénk, és lesz még alkalom olvasni őt. Mindez azért sem hiú ábránd, hiszen az írónő nincs harminc éves. Igaz, komoly írói pályát tudhat maga mögött, ami a gyorsan kiérdemelt elismeréseket illeti: a New Yorker beválasztotta a húsz legjobb, negyven év alatti amerikai író közé, az A Tigris asszonyával pedig elnyerte a legjelentősebb brit női irodalmi díjat, az Orange Prize-t. Mindezt Jugoszláviából indulva-menekülve, az USA-ban otthonra lelve.

A tigris asszonyát túl egyszerű lenne családregényként definiálni. Minimum három egyenrangú történet fut egymás mellett: a tigris asszonya története, a halhatatlan ember története és a nagyapa halálának jelenidejű sztorija. Mindez a török nyúzta, világháborúk dúlta, délszláv háborút szenvedő Balkánon. Egy mesebeli Balkánon, ahol a helyszínek, szereplők kitaláltak, de a háború kézzelfogható és valós tény. Ahol nem okoz különösebb fejtörést felismerni a Mostar-híd romjait és Belgrád bombázását. Ahol a háború nem hír, hanem mindennapos kifogás az iskolából lógásra.

A történeteket a nagyapa személyén túl összekapcsolja a felidézésük oka: a főhősnő – az írónő – öntudatlanul is méltó búcsút kíván venni nagyapjától, életének meghatározó alakjától: a könyvvel utólag kér bocsánatot a kamaszkori kihágásokért, köszöni meg az orvosi pályán nyújtott támogatását, a meséket, a rituálékat, amik az életüket összeszőtték, a bizalmat, hogy csak vele osztotta meg halálos betegsége hírét.

 történet számtalan idősíkon játszódik, de az írói zsenialitás okán egyszer sem téved el az olvasó: a lépkedés egyik történetből a másikba könnyen követhető. A szöveg letisztultsága, gördülékenysége, szépsége magával szippant az első sorról kezdve, és nem telik el három oldal, már tudja az olvasó, hogy valami nagy dologgal került szembe. Hosszú élet bölcsessége szükségeltetne ahhoz, hogy az emberi természet és a háború mibenléte ennyire világosan érthető, megfogalmazható és átadható legyen, ahogyan Téa Obreht teszi.

Olyan módszerrel szövi bele a mágia elemeit a háború sújtotta ország történetébe, hogy fel sem kapja a fejét az olvasó a halhatatlanság hírére, a tigris furcsa falubeli jelenlétére, a szőlőt felásó, holttestet kutató család történetére. Megmutatja, hogy a babonák, hiedelmek erősebb köteléket szőnek vagy épp távolságot teremtenek emberek között, mint a háború rideg ténye. Méltósággal megvacsorázni a bombák zúgására váró városban, elfogadni egy halálba induló pincér utolsó szolgálatát, siket-némaként a tigris asszonyává lenni, inni a halhatatlan ember kávécsészéjéből – Téa Obrehttel ezek magától értetődőnek tűnnek. Közben pedig sokkal valószerűtlenebbnek tűnik megkeresni a nagyapa holtteste mellől elveszett, személyes tárgyakat tartalmazó csomagot, és védőoltást osztani a háború sújtotta tengerparti övezet vakító napsütésében.

Lehet-e írói hitvallás a történetben elrejtett néhány sor: „Nemigen érdekli őket, hogy feltartanak: szerintük aki siet valahová, az rosszul fogott neki az utazásnak.”? Remélem, hogy igen, és az írónőben rejlő mesefolyam nem csak akkor hömpölyög elő, amikor önéletrajzi ihletésű regényt ír. Vagy ha mégis, akkor írjon sok ilyet.

Téa Obreht
A tigris asszonya
Cartaphilus, 2012
351 oldal, 3490 Ft

Hozzászólás ehhez:

„A tigris nem tudta, hogy azok bombák” | Könyvkritika

Milyen nap van ma?