Könyv-jelző

Vudu varázslat és norvég minta

Most olvastam a hírt, hogy Kun Árpád könyve, a Boldog észak lehet az egyik esélyese a 2013 legjobb könyve cím elnyerésének. Ezek után engem sokan ...

Egy európai

Durica Katarina Szökés Egyiptomba című regényének borítója lányregényt ígér a populáris fajtából, de úgy tűnik, inkább csak a „komolyabb” témákat akarja vele eladni.

Az Ember meg a Rendszerváltás

Mi a demokrácia? Demokrácia-e messziről illatozó mosószerrel felmosni a lépcsőházat lakógyűlés előtt, meg frissen sült pogácsával megvásárolni a lakók jóindulatát? Érettek-e a demokráciára azok, akik ...

Még tanmesének is rossz

Hát még így sem jártam könyvvel. Kétszer hittem azt, hogy már befejeztem, pedig még most sem. Sokkal többet nem is lehet elmondani róla. A legújabb ...

Egyszer volt … egy urban fantasy

Új divat van kitörőben. De az is lehet, hogy már körülöttünk tombol régóta, de a szele engem csak mostanság csapott meg. Az urban fantasy nem ...

„De legalább sose gyalogolt”

2013-02-08 11:08:08 Vaszari Judit

Murakami rajongóknak kötelező. De ne ez legyen az első találkozás Murakamival, mert akkor hamis képet alkothat az Olvasó. Ez nem egy tipikus Murakami könyv. Jómagam ezt némi csalódottsággal állapítom meg, de éppen csak leheletnyivel.

Önéletrajzi műtől persze ne is várjuk el ugyanazt, mint egy regénytől. Hiszen hol van a mindennapi élet szürkesége a Kafka a tengerparton, a Kurblimadár legendája, a Birkakergető nagy kaland, vagy a 1Q84 hőseinek kalandjaitól.

És tudják mit? Ez a legérdekesebb, ez az igen éles kontraszt. Az író a nem-írók képzeletében az a tipikus romkocsmák homályában merengő bölcsész (sic!), akinek a mindennapokról vajmi kevés elképzelése van: kifordítva veszi fel az ingjét, ottfelejti a gyereket az oviban, nappal alszik, hogy aztán éjthossz verhesse a billentyűt. Hát Murakami rácáfol erre a képre: ő a fegyelemben hisz. Szerinte fegyelem kell az íráshoz, mint ahogy fegyelem kell a sporthoz, az étkezéshez. Hosszú, termékeny életet tervez magának, és ezért mindent meg is tesz, hogy valóra váljon.

A szöveg ugyanúgy spontán, lendületes, ahogyan azt már megszokhattuk, nem érződik rajta, hogy tíz éven keresztül vajúdott az írója a sorokon. Az utolsó fejezetben éreztem én megcsillanni a megszokott, kicsit a világra kifordítva tekintő murakamis szemeket, ott lehetett némi regényes ízt érezni. Addig a könyv olyan feszes, fegyelmezett, amilyen Murakami élete, és ez így van jól, hiszen így lehet hiteles egy önéletrajzi könyv, ha visszaadja ízében is hősének mindennapjait.

Azokat az írói mindennapokat, amik azzal kezdődnek, hogy egy jól menő jazz-bár tulajdonosa mindent feladva egyszer csak úgy dönt, ezentúl írni fog. Két év türelmet kér a feleségétől, hogy addig nézze el neki az esetleges anyagi bizonytalanságot, de ő két év alatt megélhetési íróvá is válik majd. ÉS lőn. Ezzel párhuzamosan futni kezd, hogy megőrizze kondícióját. Mindkét téren igen hamar jönnek a sikerek: amilyen gyorsan befutott, nemzetközileg elismert író lett, olyan hamar vált maratoni futóvá is. Majd negyedszázada minden évben lefut egy maratont, egyszer lefut egy nap alatt 100 km-t, és valamikor közben elhagyja ötvenedik születésnapját. Leküzdi a mélypontot, küzd az érzéssel, hogy már nem kíván futni, hogy aztán a triatlon segítsen neki átlendülni a mélyponton. Napi minimum egy órát fut, néhány órát ír.

Ha van kedve, ha nincs. Hemingway-t, Raymond Chandlert idézi, amikor azt mondja, hogy „ezek a képességek (a koncentráció és a kitartás) szerencsére gyakorlás által megtanulhatók és fejleszthetők, nem úgy mint a tehetség. Ha mindennap odaülünk az asztalhoz, és arra eddzük magunkat, hogy egyetlen feladatra koncentráljunk, a koncentráció és a kitartás magától a sajátunkká válik. Mindez hasonlít izmaink betanításához…” Hát ilyen egyszerű ez, aki fut, az tud írni, vagy aki ír, az tud futni. Vagy valami ilyesmi. Irigylésre méltó akarat, irigylésre méltó eredményekkel. Murakami kívánsága, hogy a következő felirat álljon a sírkövén: „De legalább sose gyalogolt.” Adassék meg neki. Magam részéről, olvasóként maradok rajongója, remélve, hogy még jó sokára merevednek kőbe ezek a szavak.

Murakami Haruki
Miről beszélek, amikor futásról beszélek?
Geopen Könyvkiadó 2012
167 oldal, 2490 Ft

Hozzászólás ehhez:

„De legalább sose gyalogolt” | Könyvkritika

Milyen nap van ma?