RSS

Könyv-jelző

Vudu varázslat és norvég minta

Most olvastam a hírt, hogy Kun Árpád könyve, a Boldog észak lehet az egyik esélyese a 2013 legjobb könyve cím elnyerésének. Ezek után engem sokan ...

Egy európai

Durica Katarina Szökés Egyiptomba című regényének borítója lányregényt ígér a populáris fajtából, de úgy tűnik, inkább csak a „komolyabb” témákat akarja vele eladni.

Az Ember meg a Rendszerváltás

Mi a demokrácia? Demokrácia-e messziről illatozó mosószerrel felmosni a lépcsőházat lakógyűlés előtt, meg frissen sült pogácsával megvásárolni a lakók jóindulatát? Érettek-e a demokráciára azok, akik ...

Még tanmesének is rossz

Hát még így sem jártam könyvvel. Kétszer hittem azt, hogy már befejeztem, pedig még most sem. Sokkal többet nem is lehet elmondani róla. A legújabb ...

Egyszer volt … egy urban fantasy

Új divat van kitörőben. De az is lehet, hogy már körülöttünk tombol régóta, de a szele engem csak mostanság csapott meg. Az urban fantasy nem ...

„Világot építünk kövekből és káoszból.”

2013-03-14 10:14:17 Vaszari Judit

Palahniuk nem hazudtolja meg önmagát: azt a – számomra csak – a Harcosok klubjából ismert társadalomkritikát, ami olyan palahniukos, itt is tökélyre fejlesztette. Egy szavával sem tudok vitatkozni, bár ettől még nagyon meggondolom, kinek ajánlom a könyvet olvasására.

A naturalizmus, mint jelző alig közelíti meg azt a nyersességet, ami a kerettörténetül szolgáló szexfüggőség leírását jellemzi. Persze a függőség itt is csak tünet. A fogyasztói társadalomból kiábrándult, a létezés minden értelmét tagadó huszadik századi ember sajátos szenvedéstörténete. A csoportterápia tizenkét lépcsőjéből a negyediken megrekedt vesztes ember története. Egy pszichológus is feladná: mit kezeljen, amikor a páciensenk igaza van. Ettől még menthetetlen. Ő is, meg a világ is. Hogy hol az ok, és hol az okozat? Na, ebből ugyanez a pszichológus tartalmas esettanulmányt írhatna, ami több konferencia tárgya lehet.

Aki maga is olvasni akarja a könyvet, és alapvetően a történetre kíváncsi, az most ugorjon egy bekezdést, de muszáj lelőni néhány poént ahhoz, hogy érthető legyen, miről is beszélek. Az angol fulladásból magyarosított cigányút mint cím elismerésre méltó fordítói megfeleltetés, de szerintem kicsit súlytalan. Ha egy falat cigányútra megy, annak van valami pozitív végkicsengése, általában nem okoz halált. A fulladás azonban sokkal negatívabb tartalmú szó, abban benne van a lehetőség, hogy abból nincs menekvés. A fulladás, mint motívum háromszor tér vissza a könyvben: először – a sztori szempontjából – fősodorként valóban szemléletes kép a cigányút, hiszen van abban valami „cigánykodás”, valami huncutság, ahogyan Victor Mancini kihasználja az embereket, félrenyelést mímelve pénzt szed ki a gyanútlan és az életmentéstől megdicsőült áldozatokból. Másodszor már a fulladás közelebb jut a végkifejlethez: a farkast kiáltó fiú tipikus esete, amikor főhősünk tényleg majdnem megfullad. Harmadszorra aztán eljutunk a csúcsra, csak akkor már nem Victor az áldozat, de ezt mégsem árulom el, tessenek elolvasni a könyvet.

Na, de térjünk vissza egy távolabbi perspektívába: hol van itt a társadalomkritika? Mindenhol. Csak vegyük végig azokat a mozaikszerűen bemutatott pillanatképeket, amelyek díszletül szolgálnak a ma emberének életéhez. A függőség, ami a kiszolgáltatottságot szimbolizálja. A kórház, ami egy felesleges élet méltatlan befejezésének színtere. A templom, mint a kudarc szimbóluma: gyógyulást (megváltást) ígér, ám helyette csak egy gyors menetre futja a mosdóban. A 18. századi skanzen mint a gyökereit kereső, a múltat mindenáron szépnek láttatni akaró modern múzeum. A cigányút, mint trükk, mint a hőssé válás lehetősége. Hős pedig az, akinek értelmes az élete. Azt meg a kis herceg óta tudjuk, hogy kell, hogy valakiért felelősek legyünk, mert a gondoskodás teszi különlegessé mindkét fél életét.

A fulladás, mint a haldoklás szimbóluma. De egyben az újjászületésé, az új kezdeté is. A média, mint eszköz amit amint használni kezdjük, azonnal manipulálttá is válunk általa. A sziklagyűjtés, mint a maradandót teremteni vágyás szimbóluma. Az őrület, mint az egyetlen lehetséges menekülés a szabályok közül. Mindezt úgy, hogy mégiscsak van valami pozitív végkicsengés: főhősünk hiába akar nem jó lenni, valahogy minden cselekedete a jó üzenetét hozza ebbe az elcseszett világba.

Mindezt rövid, egyszerű, világos mondatokban, élőbeszédszerűen, pattogósan. Ismétlésekkel hangsúlyozva, lineáris történetmeséléssel. Huszadik századi megváltás-történet. Vagy valami olyasmi.

Chuck Palahniuk
Cigányút
Cartaphilus Könyvkiadó, 2007
307 oldal,
2980 Ft