RSS

Könyv-jelző

Vudu varázslat és norvég minta

Most olvastam a hírt, hogy Kun Árpád könyve, a Boldog észak lehet az egyik esélyese a 2013 legjobb könyve cím elnyerésének. Ezek után engem sokan ...

Egy európai

Durica Katarina Szökés Egyiptomba című regényének borítója lányregényt ígér a populáris fajtából, de úgy tűnik, inkább csak a „komolyabb” témákat akarja vele eladni.

Az Ember meg a Rendszerváltás

Mi a demokrácia? Demokrácia-e messziről illatozó mosószerrel felmosni a lépcsőházat lakógyűlés előtt, meg frissen sült pogácsával megvásárolni a lakók jóindulatát? Érettek-e a demokráciára azok, akik ...

Még tanmesének is rossz

Hát még így sem jártam könyvvel. Kétszer hittem azt, hogy már befejeztem, pedig még most sem. Sokkal többet nem is lehet elmondani róla. A legújabb ...

Egyszer volt … egy urban fantasy

Új divat van kitörőben. De az is lehet, hogy már körülöttünk tombol régóta, de a szele engem csak mostanság csapott meg. Az urban fantasy nem ...

Családregény ízekkel

2013-01-11 10:29:07 Bedi Kata

A könyv borítóján középen egy mákkal szórt, kerek fonott kalács díszeleg: a barhesz. A szó címadó is egyben, hiszen a könyv nyilvánvaló szándéka szerint is a történetek és receptek „úgy fonódnak össze, akár a barhesz fonatai.”

A szavakat a hátoldalon olvasható ajánlóból, a Chili&Vanília gasztroblog szerzőjétől, Mautner Zsófiától kölcsönzöm, akinek oldalán először találkoztam a kötettel. Egy másik „méltató”, Nyáry Krisztián soraiból is az ízorgia jelentősége domborodik ki, mindamellett, hogy felhívja figyelmünket a műfaji eklektikára. A belső borítón Radnóti Zoltán rabbi sorai olvashatók, aki vallási szempontból, a „lelki formálás” felől közelít a szöveghez. E három ajánló nyomán pedig jól kirajzolódnak a „fonatok”: gasztronómia, vallás, zsidóság, család, szex.

A regény főszereplője Virág, aki leginkább a saját élete főszereplője, amiről most mesélni kezd; mintha hirtelen egy „csajos beszélgetésbe” csöppennénk. Csak semmi kertelés, finomkodás: rögtön a férj libidóvesztése van terítéken, de szemrebbenés nélkül rögtön a húsleves lesz a téma [melyet „tovább lehet ágaztatni ludas- vagy kacsás kásának” (9.o.)] Aztán jön a bejgli receptje, közbevetve a lánya szánkóbalesetének rövidke története, pár szó a szomszédokról, majd a közös kertbeli fűszernövény-termesztésről szól, és így tovább. Könnyedén fűzi a szót; ízek, illatok, emlékek, történetek, tények kapcsolódnak egymásba. Mindenről beszél, ami egy nőt, azaz egy mai budai zsidó nőt foglalkoztat.

Sorai az élő szót idézik, és a regény szerkezete is ehhez idomul: egy élettörténet szinuszgörbéje rajzolódik ki, a jelen (látszólagos) „happy endjénél” lezárva. Ez egyúttal keretet is jelent, hiszen a férj, Nátán depressziójától indulva korszakokon keresztül-kasul járva az ét-, de még inkább sütés/főzésvágy keltő leírásokon át, a családi viszonyok lassan kibomló szövedékén, a vallásosságon, a mai zsidóság kérdésein át jutunk el addig, míg „Nátán szemébe visszaköltözik az élet, szentendrei házat felújítjuk, kóser pékséget nyitunk a hegytetőn. Vagy tréflit. Weisz és Schwarz Cecília dédunokái szerpentinen mennek hegynek fel, völgybe le.” (210.o.).

De amíg ide eljutunk „minden benne van, nevetés, könnyek, születés, gyász, az élet esszenciája” (9.o.), ahogy azt az elbeszélő a húslevesről írja. A szerző jó érzékkel mesél, olykor szövegéből ki is kacsint: (ön)ironikusan, gyakran szatirikusan; humora, stílusa szórakoztató. A közvetlenül megszólaló elbeszélői hangnak köszönhetően a témák a maguk valódiságukban kerülnek elő, a sorok az élet vállalását, és ennek szépségét hirdetik.

A sok jiddis szónak köszönhetően az olvasás izgalmas kultúr-utazás (a sűrű lábjegyzetnek köszönhetően pedig műveltségi update) lesz, ráadásul a zsidó vallás kifejezésein át a zsidó hétköznapokba, és ünnepekbe is bevezeti az olvasót. A szerző kultúrtörténeti jártassága, és az ezen alapuló megjegyzései a könyv legerősebb szálát jelentik („… sokkal autentikusabb, ha pánikkal kell igazolni az echte zsidó származást. Erősen megnehezítené a betérést, de mindannyiunknak menne, akinek lelke ott volt a törvényadásnál a Szináj-hegy lábánál” 85.o.), főleg azért, mert ezeken át a modern zsidóság kérdései vetődnek fel, belülről láttatva, humorral fűszerezve. Ehhez kapcsolódnak azok a történetek, melyeken át a kereszténységhez való viszony rajzolódik ki, például a karácsonyról szólók (a 101-105. o.).

Egyes részek indokolatlanul bőbeszédűek: ilyen például a különféle ételek felsorolása (67-71. o.), vagy a Nátán, mint „orgazmusmérnök” monológ (23-25.o.). Nehézséget jelent, illetve a figyelem lankadásához vezethet a felmenők, és a tágabb ismerősi kör, a világot átszövő zsidó közösség viszonyainak szövevényes családi kapcsolatainak kibogozása, azonban a lényegi szálak jól kirajzolódnak. Szép megoldás, hogy Ábel története, akire már a könyv elején történik utalás, csak a végén, a Többé semmi című fejezetben lesz egyértelmű.(181.o.) Ő Virág másodszülöttje; korai halála és a hozzá kapcsolódó emlékek. a regény lírai, érzékenyen megírt része, a lélek finom rezdüléseit követi: „Ábel nem illett a képbe, mi vagyunk a kiszáradt ág.” (140.o.)

Az olykor széttartó szálakból végül sajátos műfajú könyv áll össze: „specifikus, adott alanyra jellemző, egyéni húsleves” (9.o.) - mondjuk „gasztro-családregénynek”. Minden „benne van” ami csak ízessé teheti, ami az életnek témája lehet. Nem lelki mélyfúrás ez, de nem is akar több lenni, mint ami: pillanatfelvétele egy életnek, melyben édes és keserű, a savanyú ízekkel és a sós könnyekkel keveredik.


Rubin Eszter:
Barhesz,
Ulpius Ház, 2012.
3499.-Ft