RSS

Könyv-jelző

Vudu varázslat és norvég minta

Most olvastam a hírt, hogy Kun Árpád könyve, a Boldog észak lehet az egyik esélyese a 2013 legjobb könyve cím elnyerésének. Ezek után engem sokan ...

Egy európai

Durica Katarina Szökés Egyiptomba című regényének borítója lányregényt ígér a populáris fajtából, de úgy tűnik, inkább csak a „komolyabb” témákat akarja vele eladni.

Az Ember meg a Rendszerváltás

Mi a demokrácia? Demokrácia-e messziről illatozó mosószerrel felmosni a lépcsőházat lakógyűlés előtt, meg frissen sült pogácsával megvásárolni a lakók jóindulatát? Érettek-e a demokráciára azok, akik ...

Még tanmesének is rossz

Hát még így sem jártam könyvvel. Kétszer hittem azt, hogy már befejeztem, pedig még most sem. Sokkal többet nem is lehet elmondani róla. A legújabb ...

Egyszer volt … egy urban fantasy

Új divat van kitörőben. De az is lehet, hogy már körülöttünk tombol régóta, de a szele engem csak mostanság csapott meg. Az urban fantasy nem ...

Egy gyilkosság szociográfiája

Rubin Szilárd: Aprószentek

2013-07-10 08:40:46 Berta János

Egyszerre krimibe oltott társadalomtörténet, és társadalomtörténetbe oltott nyomozás tanúja lehet Rubin Szilárd regényének olvasója. A Törökszentmiklóson az ötvenes évek derekán zajló gyilkosságsorozat részleteit kutató újságíró félbemaradt kéziratát olvasva egy hiányérzetünk maradhat: az ügy apró, a puszta eseményeken túlmutató részleteire csak egy második, könyvön kívüli nyomozás után derülhet fény.

1953-54-ben öt lánygyermek tűnik el Törökszentmiklóson. A nyomok a mélyszegénységben élő, prostituált, ugyanakkor értelmes, olvasott Jancsó Piroskához vezetnek, akit később ki is végeznek. Ennek a véres gyilkosságsorozatnak a nyomába ered Rubin Szilárd a hatvanas évektől kezdve, az oknyomozó újságírás és a szociográfia eszköztárát felhasználva.

A befejezetlen, töredékben maradt szöveget Rubin Szilárd évtizedekig írta: a szerkesztői utószóban (a könyvet Keresztesi József rendezte kiadás alá, és tőle származik az utószó is) olvashatók tanulsága szerint Rubin a ‘60-as években találkozott a történettel, és egy megmagyarázhatatlan vonzódás nyomán kezdte felgöngyölíteni az eseményeket. A meglehetősen zavaros, sokszoros kérdőjelekkel tarkított eseménysorozat megoldására nem derül fény (a történet rövid összefoglalása, illetve a jelenlegi legteljesebb változat olvasható a Magyar Narancs háromrészes összeállításában). Rubin szövegének meglehetős töredezettsége egyfelől a félbehagyottságnak tudható be, ugyanakkor az utólagos jelentéstársítás felől akár tekinthetjük ezt a nyomozás szimbolizációjának is (ami hangsúlyozottan az olvasó értelmezése). A töredezettség „filológiai forrása” természetesen az, hogy Rubin évtizedekig tartó nyomozása és írása soha nem alkotott egységes szöveget, így a 2012-ben megjelent összegzés sem lehet egységes színvonalú, kerek szöveg.

A véres, olykor vérfagyasztó történet tolmácsolása folyamatosan a szerző szubjektív szűrőjén keresztül történik. Ez a szerzői hozzáállás a nyomozás feszültségét további érzelmekkel dúsítja, ugyanis nem a hogy volt kérdése kerül előtérbe, hanem a hogy látom én és a hogy mesélem el kérdések vállnak igazán hangsúlyossá (mindemellett Rubin érdeklődésének homlokterében továbbra is az ügy részletei maradtak, de a történet és a szöveg sorsa előtérbe helyezi a személyes aspektusokat). Maga a szöveg így izgalmas és sokatmondó alkotássá válik, minden stílusbeli, minőségbeli ingadozás ellenére is, amelyben az objektív elemek a személyes értelmezés révén nyerik el tényleges jelentőségüket.

A legnagyobb hátrány azt az olvasót érheti, aki az események felgöngyölítését várja a szociografikus szövegtől. Sok ésszerűnek tűnő kérdésre nem kapunk választ. Ez egyfelől azért zavaró, mert a történet aspektusainak felderítése mégiscsak (ha nem is kimondottan) a szöveg célja volna, továbbá az oknyomozó újságírás technikáját idéző szöveg önkéntelenül is ilyen típusú elvárásokat ébreszt az olvasóban. Azonban sokkal inkább lehetünk tanúi az író keresésének, az üggyel való viaskodásának, mint egy koherens történetnek. Ennél azonban lényegesebbnek tűnik azoknak a jelentésrétegeknek az elnagyoltsága, már-már hiánya, amelyekből a korszak viszonyaira, társadalomtörténeti aspektusaira derülhet fény. Mert kimondva-kimondatlanul maga a történet, illetve a történet Rubin általi feldolgozása néhány mélyebben gyökerező kérdés körül kering: mennyiben hatják át az ötvenes évek politikai viszonyai, történelmi sajátosságai a gyilkos(nak kikiáltott) Jancsó Piroska sorsát? Milyen (politikai, társadalomtörténeti vagy nyomozati) összefüggések lehetnek a vádlott és később kivégzett nő különböző vallomásai, az eszét vesztett anyja tébolyult elszólásai és a helyszínen talált, a hivatalos nyomozati anyagból kimaradt/kihagyott bizonyítékok között? Anélkül, hogy a történet izgalmait és fordulóit felfednénk, annyit elárulhatunk, hogy az ötvenes évek szovjetizáltsága, illetve a politikai viszonyok teljes egészében átjárják az eseményeket, és az események megírását is. Nem véletlen, hogy a gyilkosság aktái és története szigorú államtitoknak minősült, és talán az sem, hogy a nyomozás dokumentumait a rendszerváltás után sem lehetett megtalálni. (Ez a hiány egyfelől az ügy részleteinek ismeretlenségéből fakad, másfelől pedig a kézirat lezáratlanságából.)

Rubin Szilárd szinte egész életében a “törökszentmiklósi rém”, Jancsó Piroska bűvkörében élt, a regény tanúsága szerint olykor-olykor szerelmes vonzalmat táplálva a nő iránt. A sok kérdőjel keresztmetszetében talán érthető, hogy a megírhatatlan történet valóban megíratlan maradt. Mindennek ellenére - vagy éppen mindezeknek köszönhetően - a Magvető Kiadó gondozásában megjelent könyv élvezetes olvasmány lehet mind a krimit, mind a társadalomtörténetet kedvelők számára. Hálásak lehetünk, hogy ez a monumentális anyag napvilágot látott, még akkor is, ha a szöveg egyenetlenségei és az ügy felderítetlen részletei további kérdéseket, gondolatokat, nyomozást hívnak elő bennünk. Ami nem biztos, hogy kárunkra válik.

Rubin Szilárd
Aprószentek
Magvető Könyvkiadó, 2012
284 oldal, 2990 Ft.