Könyv-jelző

Vudu varázslat és norvég minta

Most olvastam a hírt, hogy Kun Árpád könyve, a Boldog észak lehet az egyik esélyese a 2013 legjobb könyve cím elnyerésének. Ezek után engem sokan ...

Egy európai

Durica Katarina Szökés Egyiptomba című regényének borítója lányregényt ígér a populáris fajtából, de úgy tűnik, inkább csak a „komolyabb” témákat akarja vele eladni.

Az Ember meg a Rendszerváltás

Mi a demokrácia? Demokrácia-e messziről illatozó mosószerrel felmosni a lépcsőházat lakógyűlés előtt, meg frissen sült pogácsával megvásárolni a lakók jóindulatát? Érettek-e a demokráciára azok, akik ...

Még tanmesének is rossz

Hát még így sem jártam könyvvel. Kétszer hittem azt, hogy már befejeztem, pedig még most sem. Sokkal többet nem is lehet elmondani róla. A legújabb ...

Egy gyilkosság szociográfiája

Egyszerre krimibe oltott társadalomtörténet, és társadalomtörténetbe oltott nyomozás tanúja lehet Rubin Szilárd regényének olvasója. A Törökszentmiklóson az ötvenes évek derekán zajló gyilkosságsorozat részleteit kutató újságíró ...

Egyszer volt … egy urban fantasy

2013-07-29 09:46:29 Vaszari Judit

Új divat van kitörőben. De az is lehet, hogy már körülöttünk tombol régóta, de a szele engem csak mostanság csapott meg. Az urban fantasy nem mai találmány – a Gyűrűk ura trilógiának és a Trónok harca-sorozatnak még a válogatósabbak könyvespolcán is helye van -, de manapság mintha a vízcsapból is ez folyna. Van-e ennek különösebb oka?

Nem nagyon szeretnék politikai kérdéseket feszegetni egy kulturális magazin keretei között, ezért nem is teszem, csak épp idebiggyesztek egy idézetet (egy másik könyv előszavából, amit épp most olvasok): „A mágikus realizmus például hajlamos totalitariánus rezsimekben kifejlődni, ahol az állam maga is mágikus, ám ártalmas nyelvet és gondolkodást erőltet rá a polgárokra, megbüntetve azt, ami attól eltér. Dél-Amerika, Afrika, Kelet-Európa – mindenhol gazdag hagyománya van a fantasztikus irodalom köntösébe bújt politikai kritikának.„ (Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan)

Naszóval, azt nem egészen pontosan értem, hogy mi a különbség a mágikus realizmus és az urban fantasy között – szinte hallom, ahogyan irodalmárok felszisszennek most -, de bevallom nekem műfaji besorolásként először a mágikus realizmus ugrott be. Szerencsére a kiadó – vagy maga a szerző – megadta a műfaji besorolást is a gyengébbek kedvéért. Úgyhogy most már tudjuk, urban fantasyt olvasunk. Ilyenkor megkerülhetetlen, hogy Gaiman is eszünkbe jusson. Ezesetben tőle inkább a Csillagpor, mint a Az anansi fiúk, de nem is kell sokkal több párhuzamot keresni.

Nem csak a cím, de a történet is erősen hajaz a Once upon… című nagysikerű amerikai sorozatra, ami nálunk is fut valamelyik csatornán. Csak itt és most magyar népmesék – legtöbbször nem túl szeretetreméltó – alakjai tűnnek fel a – nem legkisebb – fiú eddig dögunalmas életében. Kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik, a valóság mögött létezik egy párhuzamos világ, amit csak a beavatottak látnak, sőt azok közül is csak azok, akiknek megnyílik rá a szemük. Harlan (minden látszat ellenére egy magyar fiút takar a név) eddigi igyekezete kimerült abban, hogy létrehozzon egy átlagos életet, ami neki, a kitudjahonnanjött állami gondozottnak önmagában sikertörténet. Csak ne lennének azok a fránya emlékezetkiesések, amikor furcsa dolgok történnek.

És a végzet elkerülhetetlen. A patológián dolgozó (annyi sorozat van hullaboncolgatásról, muszáj volt ezt?! Elég olcsó poén.) Harlan belekeveredik egy titokzatos haláleset nyomozásába. Aztán ennek kapcsán kiderül, hogy a Westend vízesése mögött lakik a kígyótestű nő, a gömböc-lány lakásra jön, hogy hősünket megegye, a szuperzsaru egy szívdöglesztő nő, Pesthidegkúton tényleg van egy hideg kút, és a Parlament alatt lakik az Óriás és az ő neje. Nem lenne felnőttmese, ha nem lenne benne szerelem, (meg szerelmi-háromszög), aztán, talán némileg eltúlzottan, tűzbe fulladó csata. Valahol itt elvesztettem a fonalat, nem egészen értettem, melyik csoport kicsoda, mit akar, pláne miért. Az lejött, hogy ha az idő gyorsul, akkor csapdába ejt, aztán lassul, hogy mindenki kiszabaduljon, csak a két főgonosz lesz bezárva egy másik időcsapdába, hadd harcoljanak, míg világ a világ.

Én miért szerettem? No, nem a karakterek kidolgozottsága miatt, sem nem a lenyűgöző történet miatt. Szerettem a kreativitása miatt, szerettem a tihanyi levendulamezők miatt, szerettem a szöveg miatt. Szerettem, mert mese. Ismerik Nagy Bandó versét Piroskáról?

Aki ezekre a kérdésekre választ vár, az ne olvasson mesét. Ezt sem. Mindenki más, aki csak kicsit nyitottnak gondolja magát, örömét fogja lelni benne.

László Zoltán:
Egyszervolt
Agave könyvek, 2013
256 oldal, 2980 Ft

Hozzászólás ehhez:

Egyszer volt … egy urban fantasy | Könyvkritika

Milyen nap van ma?