Könyv-jelző

Vudu varázslat és norvég minta

Most olvastam a hírt, hogy Kun Árpád könyve, a Boldog észak lehet az egyik esélyese a 2013 legjobb könyve cím elnyerésének. Ezek után engem sokan ...

Egy európai

Durica Katarina Szökés Egyiptomba című regényének borítója lányregényt ígér a populáris fajtából, de úgy tűnik, inkább csak a „komolyabb” témákat akarja vele eladni.

Az Ember meg a Rendszerváltás

Mi a demokrácia? Demokrácia-e messziről illatozó mosószerrel felmosni a lépcsőházat lakógyűlés előtt, meg frissen sült pogácsával megvásárolni a lakók jóindulatát? Érettek-e a demokráciára azok, akik ...

Még tanmesének is rossz

Hát még így sem jártam könyvvel. Kétszer hittem azt, hogy már befejeztem, pedig még most sem. Sokkal többet nem is lehet elmondani róla. A legújabb ...

Egyszer volt … egy urban fantasy

Új divat van kitörőben. De az is lehet, hogy már körülöttünk tombol régóta, de a szele engem csak mostanság csapott meg. Az urban fantasy nem ...

Hétköznapi divat

2013-04-26 14:50:25

Emlékeznek még a Burda magazinra? Létezik még, de nekem nosztalgikus íze van magánk a szónak is, hiszen abból varrt nekem a nagymamám ilyen-olyan sikerrel ruhákat. Akkoriban rendszeresen forgattam szabás-varrással foglalkozó lapokat, azóta ez kimaradt az életemből.

Úgy általában a ruházkodással kapcsolatos nőcis sztereotípiák elkerültek, igaz, ma már nem bakancsban és farmerben járok, de cseppet sem hoz izgalomba a vásárlás lehetősége/kötelezettsége. Ez nem dicsekvés vagy mérce, különösen nem a másképp gondolkodók leszólása, egyszerű tény. Így sikerültem.

Mindez az önéletrajzi bevezetés csak azért, hogy érthető legyen, a tudatlanság magabiztosságával tudok véleményt formálni a kezembe adott könyvről. Nem értek a divathoz. Persze, meg tudom ítélni, hogy valaki jól néz ki vagy sem, és irigylem is a görcs nélkül állandóan csinosokat, de erre születni kell.

Szóval, a Párizsi sikk című könyvet két – meglehetősen nádszálderekú – barátném nyomta a kezembe, azzal a felkiáltással, hogy ezen jól fogsz szórakozni. Kösz csajok, de nem nyert. Idegesített, határozottan, és nagyon. Ezért elhatároztam, hogy nem is fogok írni róla, mert biztosan és totálisan anti-nő vagyok, és ezt csak nem kellene nyilvánosan felvállalni. Aztán más is mondta, hogy őt is idegesítette, szerinte is csak kákabelűeknek ad használható tanácsot és ráadásul elkezdtem alul nem használni szempilla-spirált (ezt később kifejtem). Le kellett vonnom a következtetést: a könyv működik, és innentől kezdve érdekessé kezdett válni.

Ines De La Fressange a divat nagyasszonyaként Sophie Gachet-tel közösen jegyzi ezt a könyvet, ami arra vállalkozik, hogy a mintegy 240 oldal elolvasása után kijelenthesse az olvasó, hogy ha akar, akkor már ő is tud párizsi nő lenni. Én nem akarok, pl. mert a „párizsi nő rendszeresen vásárol könyvet, de sosincs ideje elolvasni.” Egyébként nem gondolnám, hogy a párizsi nő alatt a lüke libát kéne érteni, de hát nem én írtam a könyvet.

Megtudhatjuk alapos tanulmányozás után, hogy milyen ruhadarabok kötelezőek egy ruhatárba, milyenek tilosak, hogyan kell/nem kell sminkelni (szempillaspirál alul használva szigorúvá tesz!). Mit mondjak: vannak használható és nem használható tanácsok. Ezúton üzenem a divat nagyasszonyának, hogy kizárt dolog, hogy minden testalkatra ráadhatók ugyanazok a ruhák. De kapunk lakberendezési és vendégváró, sőt főzési tanácsot is. Mindegy egy helyen, mert a párizsi nő mindig rohan. Alapvetően egyszerű, de elegáns, tényleg mutatós összeállításokat látunk, praktikus és elérhető ruhadarabokkal, szóval ízlés terén egyetértünk. De szerethetem én a balerinacipőt, ha nem áll jól, bármit is mond a divat nagyasszonya.
Ha valaki gyakran jár Párizsban, akkor útikönyvként is forgathatja a lapokat, hiszen hasznos tanácsokat kapunk arra nézve, hogy hol mit érdemes keresni. Aki inkább gép előtt szeret vásárolni, azok weboldalak elérhetőségeivel gazdagodnak. Kicsit fura is ez, tényleg divat-magazin jelleget kölcsönöz a dolognak.

A könyv maga elegánsan lezsernek akar látszani (bordó puhakötés, arany betűkkel), tulajdonlóképpen azt hiszem, öltözködésben is ezt a trendet képviseli, ami nekem tulajdonképpen tetszik. A montázs-szerűen összeállított oldalak fiatalosak, lendületesek, a néhány vonallal odaskiccelt, kicsit anorexiás nőalak is végülis mókás.
A fordítás csak emeli a vizuális élmény által nyújtott könnyedséget, ilyen töredezett szöveget nyilván nem volt könnyű egységessé, olvashatóvá, légiessé tenni, de ez sikerült.
Hát, ha gondolják, kölcsönadom.

Ines De La Fressange és Sophie Gachot
Párizsi sikk
Szórakoztató stíluskalauz a divat nagyasszonyától
FORDÍTOTTA: Bárdos Zsuzsanna
Alexandra Kiadó
240 oldal, 4799 Ft

Hozzászólás ehhez:

Hétköznapi divat | Könyvkritika

Milyen nap van ma?