Könyv-jelző

Vudu varázslat és norvég minta

Most olvastam a hírt, hogy Kun Árpád könyve, a Boldog észak lehet az egyik esélyese a 2013 legjobb könyve cím elnyerésének. Ezek után engem sokan ...

Egy európai

Durica Katarina Szökés Egyiptomba című regényének borítója lányregényt ígér a populáris fajtából, de úgy tűnik, inkább csak a „komolyabb” témákat akarja vele eladni.

Az Ember meg a Rendszerváltás

Mi a demokrácia? Demokrácia-e messziről illatozó mosószerrel felmosni a lépcsőházat lakógyűlés előtt, meg frissen sült pogácsával megvásárolni a lakók jóindulatát? Érettek-e a demokráciára azok, akik ...

Még tanmesének is rossz

Hát még így sem jártam könyvvel. Kétszer hittem azt, hogy már befejeztem, pedig még most sem. Sokkal többet nem is lehet elmondani róla. A legújabb ...

Egyszer volt … egy urban fantasy

Új divat van kitörőben. De az is lehet, hogy már körülöttünk tombol régóta, de a szele engem csak mostanság csapott meg. Az urban fantasy nem ...

Ilyen egy jó krimi

2013-03-01 14:32:58 Vaszari Judit

Hogy én hogy utálom a könyveken elhelyezett hangzatos beharangozónak, kedvcsinálónak szánt mondatokat! Ha akarom, ha nem, prekoncepciókat ültetnek el bennem és bizonyos fajta elvárásokat támasztanak a könyvvel szemben. Ez pedig el tud rontani egy könyvélményt. Nagyon.

Mint most: olvastam egy nagyon jó könyvet, de mégis csalódottan tettem le, hiszen a hátsó borítón az állt: „ A vége sokkolni fog mindenkit.” Ezt vártam, az utolsó pillanatig, a sokkot, a fordulatot, a meglepetést, ami aztán nem jött el. És ettől maradt némi hiányérzetem.

Egy lineáris történetet olvasunk, ami elindul valahol és tart valahová. Időben, cselekményben egyenes vonalú egyenletes mozgást végzünk, és nincs csattanás a végén. Nem is kell feltétlenül, hogy legyen, csak ugye azok a fránya elültetett elvárások…
Ettől a keserűségtől pedig felettébb kritikussá válik az ember. Ha pedig keresek, találok kifogást. Meg kell vallani, a történet felépítését tekintve nem is annyira kell keresni. Ordító baklövés, hogy… Na, de akkor kezdjük az elejéről.

Egyszer volt, hol nem volt egy hiba. Szakmai, emberi hiba, ami ugyan igazságos volt (valószínűleg), de helytelen (biztosan.) A hiba az volt, hogy rács mögé juttatott egy zsaru egy embert, aki oda való volt, de kellett némi segítség a bíróságnak: egy hamis tanúvallomás, néhány körülmény gondos elrendezése. Ezt a hibát nem orvosolta senki (sem egy véletlen börtönbeli „baleset”, sem a csodálatos gyógyulása egy beteg elmének). Emberünknek pedig volt ideje a bosszút kitervelni, volt lehetősége gyakorolni (a börtönben sem tudtak egy gyilkosságot sem rábizonyítani). Aztán egyszer csak kiszabadult. És a hiba ekkorra fatális baklövéssé változott. Emberünk visszatért az időközben antialkoholistává vált exzsaru életébe, hogy mielőbb véget vessen annak.

De előtte – ígéretéhez híven - elkezdte kinyírni az ex-zsaru ex-nőit. Időt, fáradságot, fantáziát nem kímélve kinyírt egyet (családostól, ha már arra járt), aztán gondoskodott róla, hogy ez az exek (zsaru és nő) tudomására jusson. Aztán lubickolt a félelem szagában. A zsaru gyorsan átgondolta, kik lehetnek a veszélyeztetett exek, kettőt abból biztonságba is helyezett. Hogy a harmadik miért maradt ugyanabban a lakásban, ahova emberünk már egyszer be tudott jutni? Hogy a zsaru miért hagyta ezt az ex nőt állandóan egyedül? Hogy a zsaru miért nem hívta fel napokig a legpotenciálisabb áldozatot? Na, ez az, ami zavar engem. Ez egy olyan történetszövési hiba, amihez nem kell még csak túl sok krimit sem olvasni, hogy feltűnjön. És ha már abban a bizonyos kritikus hangulatban voltam, fel is tűnt, sőt szóvá is tettem. Nem kell aztán csodálkozni, hogy emberünk elkapja az ex-nőt. Az ex-zsaru meg az emberünket, de ez már egy másik történet.

Pedig abban igaza volt a marketing-szövegeknek, hogy csak akkor szabad elkezdeni az olvasást, ha van rá időnk. Nem volt, de az éjszaka hosszú, az alvásról meg le lehet szokni. Lawrence Block pedig még mindig jól ír, lendületes, magávalragadó, szórakoztató. Mint a Scudder (ő az ex-zsaru)-történetekben általában. Nagyon jó párbeszédek, nagyon jó figurák, feszesség, ritmus. Ilyen egy jó krimi. Mint ez.

Lawrence Block
Hosszú út a sírkertbe
Agave, 2010
275 oldal, 2880 Ft

Hozzászólás ehhez:

Ilyen egy jó krimi | Könyvkritika

Milyen nap van ma?