RSS

Könyv-jelző

Vudu varázslat és norvég minta

Most olvastam a hírt, hogy Kun Árpád könyve, a Boldog észak lehet az egyik esélyese a 2013 legjobb könyve cím elnyerésének. Ezek után engem sokan ...

Egy európai

Durica Katarina Szökés Egyiptomba című regényének borítója lányregényt ígér a populáris fajtából, de úgy tűnik, inkább csak a „komolyabb” témákat akarja vele eladni.

Az Ember meg a Rendszerváltás

Mi a demokrácia? Demokrácia-e messziről illatozó mosószerrel felmosni a lépcsőházat lakógyűlés előtt, meg frissen sült pogácsával megvásárolni a lakók jóindulatát? Érettek-e a demokráciára azok, akik ...

Egyszer volt … egy urban fantasy

Új divat van kitörőben. De az is lehet, hogy már körülöttünk tombol régóta, de a szele engem csak mostanság csapott meg. Az urban fantasy nem ...

Egy gyilkosság szociográfiája

Egyszerre krimibe oltott társadalomtörténet, és társadalomtörténetbe oltott nyomozás tanúja lehet Rubin Szilárd regényének olvasója. A Törökszentmiklóson az ötvenes évek derekán zajló gyilkosságsorozat részleteit kutató újságíró ...

Még tanmesének is rossz

2013-08-23 11:08:07 Vaszari Judit

Hát még így sem jártam könyvvel. Kétszer hittem azt, hogy már befejeztem, pedig még most sem. Sokkal többet nem is lehet elmondani róla. A legújabb Gordianus regényről van szó, arról a sorozatról, amit Steven Saylor úgy tűnik nem tud abbahagyni.

A 13. résznél járunk, de ezt már tényleg kár volt megírni. Nem szoktam ilyet, de nem tudok mást gondolni, mint hogy az üzlet az üzlet. Steven Saylor megélhetési íróvá vált, és mint ilyen nem szeretem. Annyira unalmas, annyira didaktikus, hogy az már fáj. Pedig én szerettem, most is azt gondolom, hogy az első Gordianus regények lebilincselően jók voltak, a Róma pedig kifejezetten kedvenc lett. De nem hiszem, hogy csak én untam meg, valószínűleg Steven Saylor még jobban unja, mint az igen tisztelt olvasói.

A regény Gordianus ifjúkorát meséli el, időben a sorozat összes többi kötet előtt játszódik. Adott egy ókori díszlet, benne egy ifjonc, aki a tanítómesterének álcázott, álnéven utazó költő, Antipatrosz kíséretében felkeresi az ókori világ hét csodáját. Bármilyen, tényleg korrajz (aminek pedig az író igenis tudója) vagy útirajz jelleget mutató szövegrész nem teszi élvezetessé a sablonos kalandok sorát. Mert ha már ott vannak hőseink valamelyik csoda tövében, akkor mindig találnak egy hullát vagy legalábbis megoldani való rejtélyt (óvakodom a véglegesnek tűnő kijelentésektől, mert még mindig nem értem a könyv végére), amit Gordianus egy-kettőre megold, és a jutalom- legalábbis eddig – mindig valamilyen szexuális élményben manifesztálódott. Még csak ebben sincs eddig semmi változatosság.

Egy általános iskola felső tagozatában inkább ezt olvassák, mint a Quo vadis-t, hiszen modernebb, egyszerűbb, és a maga szimpla módján biztosan ad át egy csomó lexikális tudást, de sem katarzist, sem bonyolult jellemábrázolást, netán –fejlődést ne várjunk el tőle. Egyetlen sejtelmes vonal van benne, a Róma ellen szerveződő lázadás szele itt-ott felsejlik – írnám, ha jól lenne megírva: itt azonban a sejtelem is durván a képünkbe van tolva, megcsócsálva, hátha magunktól nem bírnánk vele.

Uff, megmondtam.

Biztosan nem fogom megvenni a következő részt. Sőt kérem, inkább ne is legyen folytatás. 

Steven Saylor: A hét csoda
Agave Kiadó, 2012
384 oldal