RSS

Más-hol

A legjobb film a Fehér isten

Az 5. Medgyesi Közép-Európai Nemzetközi Filmfesztiválon Mudruczó Kornél: Fehér isten című filmje nyerte a legjobb filmnek járó elismerést. A MECEFF „7+1”  2015 fesztivál keretében hét ország – ...

Karibi hangulatú hajó-szigetek Bécsben

Címkék: Bécs

Innováció, életöröm és kikapcsolódás inspirálta a bécsi Öreg-Dunán ringatózó, karibi hangulatú vízi járművek tervezőjét. A hajó-szigetek lustálkodós hosszú reggelik, családi vagy baráti piknikek, de egy ...

Nyitott pinceajtók a bécsi Cobenzl borászatban

Bécs, 2015. 05. 06. (COMPRESS) A borospince és a présház ajtaját is tágra nyitják 2015. május 8-án a bécsi Cobenzl borászatban. Minőségi borok, finom falatok, ...

„A németek magyarul gondolkodnak?”

R. kérdezte ezt, nem is annyira az első hetek egyikén. Hogyan másként is lehetne ez? Hiszen meg lehet tanulni a magyar szavak megfelelőjét valamilyen idegen ...

Matthew Barney: River of Fundament

Matthey Barney hamisítatlan. “Határtalan képzeletével egyszerűen magávalragad és hihetetlen mélységekig hatol. Egyedülálló módon ábrázolja a képeit és illeszti be ötleteit, melyek örökre a művészetmegszállott néző ...

Hopper, avagy az intimitás hegemóniája

Európa legnagyobb Hopper tárlata

2013-01-18 10:27:45

Az eredetileg a madridi Thyssen-Bornemisza Múzeumban bemutatott, majd Párizsba érkezésekor 90 művel kiegészített, így összesen 163 festményt, akvarellt, rajzot és rézkarcot tömörítő tárlat a legnagyobb Edward Hopper-retrospektív kiállítás, amit valaha Európában megrendeztek.

Művészettörténeti jelentőségét még tovább emeli, hogy a kiválasztott anyag egyes kortársak munkásságát is reprezentálja, az utóbbiakkal való összevetés következtében pedig még plasztikusabban körvonalazódhat a látogató előtt az örök különutas amerikai művész egyedi oeuvre-je.

/Edward Hopper: Hotelszoba/

Egyéb iránt Hopper és Párizs összekacsintása, hogy eddigi legnagyobb seregszemléjének kontinensünkön épp a francia főváros adott otthont, jelentős tartalmi- és gesztusértékkel is bír. Hiszen a befelé forduló személyiségű, ezáltal művészetét tekintve is elefántcsonttoronyba zárkózó, alapvetően realista (pályája kezdetén annak az egész közvélemény által durvának ítélt, Robert Henri-i irányzata által inspirált), az amerikai valóság legkisebb rezdüléseit, társadalmi, politikai kérdéseit élesen figyelő, azokra rögtön reagáló, a későbbiekben pedig munkásságába a filmművészet egyes elemeit is beemelő festő a kortárs izmusok közül, a francia impresszionizmus kivételével egyet sem engedett közel magához. (Ismert, milyen keményen utasította el Picasso-t vagy Mondrian-t.) És bár párizsi tartózkodása idején nagyjából tíz év alatt, 1915-re eljutott a francia befolyás leküzdéséig, mivel, mint azt később leírta, „Az amerikai művészetet el kell választani francia anyjától!”, annak nyomait mégis élete végéig magán viselte.

Mély franciabarátsága a hétköznapi élet területén nyelvhasználatában, olvasmányaiban, levelezéseiben, a felesége születésnapi ajándéka gyanánt felolvasott Rimbaud-, Verlaine-versekben nyilvánult meg, a művészeti szférában pedig olyan sajátosságokban, melyek a szóban forgó kiállítás által felvonultatott képekből is kiolvashatóak. Korábbi komor, meleg barnákra és kékes-szürkékre alapozott színskáláját az impresszionisták és a pointilisták hatására élénkebbre cserélte, nagy gondot fordított a századforduló francia elveinek megfelelően dicsőített, gyakran ablaknál álló, tevékenységébe vagy gondolataiba merülő nőalak megjelenítésére, továbbá a közösségtől elkülönített, magányos figurák bemutatására, melyek Degas: Abszintjának vagy Manet: A szilvájának világát visszhangozzák.

/Edward Hopper: New York-i iroda/

S itt kell megemlítenünk a kiállítás talán legfontosabb, valamennyi darabját összekötő, unikálisan Hopper-i elemét, az intimitás kifejeződését. Az emberi alakok magánszférájáig a mester leginkább a vonatfülkéket, kávézókat, irodákat, hotelszobákat vagy középosztálybeli szobabelsőket ábrázoló, a részleteket leredukáló festményein jut el, melyek magányos szereplői önmagukért beszélnek. A művész festői személyiségére talán leginkább jellemző elem pedig az, ahogyan ezt az érzést azon képeibe is átülteti, ahol a kiemelt figura nem egymaga jelenik meg a vásznon, hanem adott esetben egy utcai forgatagban foglalja el a helyét. A magányt, annak egy kollektív formáját itt is érzékeljük.
Edward Hopper alkotói tevékenységének lényege a saját szavaival foglalható össze a legsikeresebben: „Célom, hogy a festészet mindig a lehető legpontosabb átültetése legyen a természetről alkotott legintimebb benyomásaimnak.” Ezt a küldetést fényes sikerrel teljesítette. Mi pedig, az alkotó iránti kötelező tiszteletünk mellett, hálával tartozunk e kiállítás megteremtőinek, akik ezt a világot elérhetővé tették.

Párizs, Grand Palais, 3 Avenue du Général Eisenhower, m° Champs-Elysées-Clemenceau

A kiállítás megtekinthető 2013. január 28-ig

Kedd kivételével naponta 10 és 22 óra között (vasárnap és hétfőn 20 óráig)

Forrás: toutelaculture.com