RSS

Más-hol

Nyitott pinceajtók a bécsi Cobenzl borászatban

Bécs, 2015. 05. 06. (COMPRESS) A borospince és a présház ajtaját is tágra nyitják 2015. május 8-án a bécsi Cobenzl borászatban. Minőségi borok, finom falatok, ...

„A németek magyarul gondolkodnak?”

R. kérdezte ezt, nem is annyira az első hetek egyikén. Hogyan másként is lehetne ez? Hiszen meg lehet tanulni a magyar szavak megfelelőjét valamilyen idegen ...

Kulturkaland

2014-10-16 12:45:03

Manapság sokan kerekednek fel és keresnek átmenetileg vagy végleg külföldön olyan lehetőséget,ami a külföld (értsd.Nyugat) összes előnyével (és persze hátrányával is) együtt szélesebb perspektívát ad számukra mint Magyarország sok szempontból szűkös határai.

Ahogy a Másholban korábban Valcz Péter számolt be egy pesti színész párizsi hétköznapjairól, úgy most szerkesztőnk, Vaszari Judit mesél a németországi hétköznapokról. A beilleszkedésről, egy másik európai kultúra mindennapjairól, a nyelvi és kulturális különbségek megéléséről Instant Mehl (Gyorsliszt ?) című blogjában olvashatunk /http://instantmehl.blog.hu/.Tanulságos olvasmány határon innen és túl.

Egy
A szomszéd fűje mindig zöldebb – ismeri mindenki az érzést, amikor új helyre érkezik és ott valahogy minden szebbnek-jobbnak tűnik, mint otthon. Pedig – mint ez általában beigazolódik – csak a szokatlansága az, ami eléri az ingerküszöbünket.

/.../

Aztán vannak a jólétnek túlkapásai is: nagyon szórakoztatott, amikor az első, két hétre átmenetileg bérelt lakásunk konyhájában terepszemlét tartottam, és a konyhaszekrényben egy Instant Mehl feliratú zacskót találtam. Mi a bánat tud instant lenni egy liszten?! Az összetétel szerint 100% lisztről van szó. Akkor meg? Arra jó volt, hogy a blog címét is tőle kapja: az én itt-tartózkodásom is csak egy hosszú pillanat lesz, még ha egészen hétköznapi is, mint egy kilogramm búzaliszt – az azonnali hatást pedig itt osztom meg veletek, ebben a blogban. (folytatás a blogon)


Barátság(os)
Azt szokták mondani a vendégszeretetükről híres, ámde statisztikailag nem nagyon idegenszerető magyarok, hogy a német nem egy barátságos nemzet. Lehet, hogy csak elég messze kellett jönnünk, de mi egészen mást tapasztalunk. Hogy a sztereotípiáknál maradjunk, inkább az az érzésem, hogy már-már amerikásan vigyorognak egyfolytában. Bár abban nem amerikásak, hogy valóban kedvesnek tűnnek. Az is igaz, hogy most egy alvóvárosban lakunk, 10 perc vonatútra Münstertől, ahol valószínűleg mindenki ismer mindenkit, így hamar feltűnik, ha idegen érkezik a környékre. Na, meg a nyolc éves Opel is már-már veteránautónak számít errefelé és mint ilyen, vonzza a tekinteteket.(folytatás a blogon)

Bicikli
Ritkán álmodok repülésről. Ha igen, akkor napokig fogva tart az a hihetetlen szabadságérzés, amit az álombéli repülés okoz. Természetesen szabadon repülök, nem ember által alkotott masinában. Nincsenek szárnyaim sem, egyszerűen csak képes vagyok repülni. Elmondhatatlan érzés. A valóságban két dolog van, ami egy icipicit megközelíti ezt, éspedig véletlenül sem a valódi repülés: elsősorban az úszás, másodsorban a kerékpározás képes azokat a szinapszisokat beindítani az agyamban, amelyek a (fizikai) szabadság érzetét keltik bennem.

Pécset nagyon szeretem, de óriási feketepontja, hogy nem lehet benne igazán biciklizni. Tegnapelőtt megérkeztek a bicajaink Münsterbe. Tegnap pedig átélhettem sok év után újra az arcomba suhanó szél okozta örömöt. Münsteriek lettünk, igazán.
Merthogy Münster biciklis város. (folytatás a blogon)

Mennyire zöld?
Nem csak a visszajelzések miatt – hogy jó lenne már a honvágyról írni, meg írhatnék olyasmiről is, ami nem működik –, de már én is éreztem, hogy a blogok szinte kizárólag a nagy német álom megvalósulásáról szólnak, szinte csöpögnek az elégedettségtől, mintha csupa rózsaszín máz lenne az egész élet idekint. Szóval, hogy itt lenne az ideje a nemolyanjó dolgokról is írni.

/.../

Mert egyébként a rossz dolgok ismerősek otthonról: ebben csak az a meglepő, hogy összmagyarilag azt gondoljuk, hogy a német közigazgatás működik. De meg vagyok győződve róla, hogy csak a marketingjük jobb... (folytatás a blogon)

Félig tele
Vannak nagyszerű pillanatok. Ezek legtöbbször a semmiből, váratlanul jönnek. Amikor borospohárral a kezedben kipillantasz a teraszajtón, aztán meglepődve kilépsz, mert látod, hogy egy nem várt eső másodszor áztatta meg azt a hülye zöld pólót. Megtorpansz, az esőnek tavaszra emlékeztető illata van, olyan, amit nagyon szeretsz, csak a szürkeség nem tavaszi. Felnézel, mintha keresnéd a forrását, nem is tudod miért. Odafent, az esőre egyébként okot nem adó fátyolfelhők között húz el éppen egy utasszállító. A gép is, és utána a kondenzcsík is lemenő-nap-sárga. Mindegy, milyen szavakat akarsz használni rá, kár is keresni, élvezed, hogy kiürít. A gyomrod táján, meg a mellkasodban egyszerre légüres tér lesz, olyan zsibbasztó. Megkönnyebbülsz, minden feszültség elszáll. Követed az útját, elmosolyodsz, amikor a hangja is ideér. Szép.

Mert egyébként tele vagy feszültséggel. (folytatás a blogon)