RSS

Sziluett

A legjobb séfekkel a kulisszák mögött

A szerdai Bocuse d’Or európai döntőjén ott volt a 20 éves pécsi srác, Sándor Lőrinc is, aki a csapatok munkáját segítette. Így látta a versenyt ...

Útközben

Trembácz Éva Zsuzsa amerikai diplomatafeleségként kezdett blogot írni, majd könyveket, riportokat. Élt az USA-ban, Kínában, Afrikában. Könyvei egyéni humorral szólnak a kulturális sokkról és az ...

A legmélyebb érzés

1975-ben a BM III/I-es ügyosztályán megnyitják „Pápainé” beszervezési és munkadossziéját. A fia, majd harminc évvel anyja halála után 2014-ben értesül róla. Ennek megrázó dokumentuma az ...

Lord of Design

A pécsi Nick Galériában rendezett Betű-Szó-Kép Szimpózium meghívott díszvendége Frédéric Bortolotti, művészeti vezető, grafikus, képzőművész volt, aki a PTE MK tervezőgrafika szakán is tartott egy ...

A fiatal művészeket ott támogatjuk, ahol csak tudjuk

A szomszédos osztrák főváros, Bécs éveken keresztül a kulturális örökségéből és a hagyományaiból élt. Ám az utóbbi tíz-tizenöt évben mintha kicserélték volna. A város egyre ...

„Soha többé nem akarok bálványokat.”

Beszélgetés Hanula Zsolttal

2013-11-18 10:06:10 Fekete Vali

Egy hete jelent meg a Fiatal Írók Szövetségének kiadásában Hanula Zsolt A fiúk nem sírnak című novelláskötete. Ez alkalomból beszélgettünk a szerzővel /és egyben lapunk szerkesztőjével :)/ az írás módszertanáról, a novelláiról és arról milyen elsőkönyves szerzőnek lenni.

Köteted címe A fiúk nem sírnak. Miért is nem?

Na hát ez az, hogy mért nem? Mert így vagyunk szocializálva, a férfi kezébe kalapács való és akkor sem mutat érzelmet, ha a saját ujjára csap vele. Bár meglehet, a harci sérülések még el is várhatóak tőle, de hogy kimondja, hogy megbántották, szerelmes vagy kétségbeesett, bizonytalan, az nem fér bele. Tessék szépen elfojtani, hát a pszichoterapeutáknak is meg kell élniük valamiből.

A 30 Plusz című novellában ugyanakkor kifejezetten női szemmel látod és láttatod a világot, miközben ugyanilyen természetesen írod le a stadionok lelátóinak világát. Hogy alakult ki benned ez a „kettős látás”?

Érdekes, hogy ezt mondod, mert épp volt egy vitánk Csapody Kinga íróval, akit nem zavar, ha írónőként emlegetik, hogy akkor most mi is a helyzet ezzel a férfi író/női író kérdéssel. Én azt az álláspontot képviseltem, hogy természetesen léteznek ilyen kategóriák, és ez jól van így. Mások a szempontjaink, máshová helyezzük a hangsúlyt, illetve eleve más témákban vagyunk kompetensek. Én csak sejteni tudom, hogy egy nő miként viszonyul a női sztereotípiákhoz, beszéljünk akár a művészetben, munkában vagy a családban betöltött szerepről. Én csak férfi szemmel láthatom a világot, illetve a novellák egy nagy részében fiú szemmel, hiszen A fiúk nem sírnak ciklus alapvetően a felnőtt férfivé válásról szól, arról, hogy az elbeszélőnek senki nem mondja meg kerek-perec, miként kell viselkednie egy felnőtt férfinek. Hogy az mit jelent. Szóval ha akad is olyan elbeszélés, ahol a központi karakter nő, akkor ez csak kísérlet – illetve akkor ott egy olyan eseményfoszlányból indultam ki, ami elkerülhetetlenül egy nővel történik meg.


12 éve írsz filmkritikákat, novellákat mióta írsz, hol jelentek meg eddig?

 

A tizenkét év alatt elég ritkán fordult elő, hogy napi szinten bejárjak egy szerkesztőségbe és komoly kapocs alakuljon ki köztem és adott médium között, szinte végig megmaradtam szabadúszónak. Ez épp úgy jelentheti azt, hogy sehol nem feleltem meg, mint hogy én tudatosan egy örök kívülálló vagyok. Imidzsépítés szempontjából ez utóbbi például még hasznos lehet. A fő területem egyébként a film, ezen belül per pillanat a port.hu kritikarovatát alkotom így egymagam, valamint szerkesztem a hetediksor.hu oldalt, amelyet én is hoztam létre néhány éve. Ez a legegyszerűbb módja, ha az ember főszerkesztő vagy elnök akar lenni mondjuk egy egyesületben, ha alapít egyet magának. Máris impozánsabb a névjegykártyája.

Miért éppen novellák? Más műfajban is kipróbáltad magad?

A hivatalos álláspontunk szerint azért, mert ez tükrözi leghűebben a fragmentált posztmodern életérzést. Amúgy pedig bevallom töredelmesen, ez a kapkodás, a türelmetlenség számlájára írható. Van az emberben száz ötlet, de nem tudja, melyiket is akarja istenigazából kibontani regénnyé, aztán ha le is teszi a voksát az egyik mellett, nincs elég kitartása és önfegyelme, hogy csak azzal az eggyel foglalkozzon. Most általánosságban próbáltam fogalmazni, de természetesen egyedül magamról beszélek. És az a helyzet, hogy ezért is kellett mindenképp lezárnom valahogy ezeket a novellákat, hogy végre lehetőségem se legyen vissza-visszanyúlni hozzájuk, egyiket összevonni a másikkal, továbbírni a harmadikat stb. Most hogy kiadjuk az első kötetemet, ami a fentiek miatt talán magán is visel majd tipikus elsőkötetes ismertetőjegyeket, de legalább húztunk egy cezúrát. Innentől tiszta lappal kezdek bele mindenbe. Nagyon remélem, hogy regénybe. Száz ötletem van hozzá.


Novelláidban legyen közalkalmazottakról vagy csavargókról, egyaránt érzékletesen ábrázolod néhány mondattal a karaktereket és környezetüket. Honnan van ennyi élettapasztalatod?

Ezen én is el szoktam gondolkodni, amikor tolom a bevásárlókocsit egy hipermarketben és próbálok új gondolatokat fogalmazni. Meg hogy azért csak könnyebb dolga volt annak, aki teszem azt, megélt egy spanyol polgárháborút. Nem hiszem, hogy túl sok élettapasztalatom van, de láttam már politikust közelről. Nem nagy élmény egyébként. Leginkább olyan közeget skiccelek fel, amilyenben megfordultam rövidebb-hosszabb ideig, e szempontból az újpesti lakótelep, ahol felnőttem, hálás alapanyag. Abban mindenképp szerencsés vagyok, hogy onnan indulva megfordulhattam egészen más környezetben is. Felfedezni a különböző nézőpontokat, érdekeket, motivációkat és lehetőségeket, óriási tapasztalat. De tényleg így is csak egy-egy szeletét ismertem meg a világnak, szóval messze még az, hogy sokat tapasztaltnak mondhassam magam.


Kit tekintesz mesterednek vagy példaképednek?

A szerkesztési munka egyik nem minden fájdalom nélküli része az volt, amikor konzekvensen kihúztunk minden olyan félmondatot, amely erről árulkodhat. Még akkor is, ha egészében véve A fiúk nem sírnak írása közben az egyik legfontosabb felismerésem, s így végül az elbeszélőé is az volt, hogy soha többé nem akarok példaképeket, bálványokat. Egyáltalán nem egészséges, ha félistenként tekintünk olyan emberekre, akiknek pedig ugyanolyan a DNS-felépítésük, mint a mienk. Lehet, hogy nem törvényszerű, de a tapasztalat azt mutatja, ezzel leértékeljük magunkat magunk előtt. Ezt nem szabad. Nem csak annak, aki ír, hanem senkinek. Isteni dolog rajongani másokért, max. huszonéves korunkig. Utána az ember szedje le a falról a posztereket és találja ki magát. Legfeljebb érdektelen lesz mások számára, de legalább önmaga.


Hogy jött létre a kötet?

Pályáztam, nyertem. A Fiatal Írók Szövetségének fő feladata, hogy felkutasson új tehetségeket és megadja nekik a kezdőlökést, hogy bekerüljenek valamiféle irodalmi körforgásba. Tavaly én lettem az egyik ilyen, akinek az írását úgy ítélték meg, nem volna szégyen kötetbe rendezni. Aztán persze még pályázni kellett támogatásért az NKA-hoz, de ott is átment a rostán. Kicsit furcsa is volt, annyira beleivódott a mindennapjainkba, hogy csak valakinek a valakije kap valamit, hogy először azon gondolkodtam, kivel keverhetnek össze. Mert hát addig semmilyen kapcsolatom nem volt sem a FISZ-szel, sem úgynevezett irodalmi körökkel. Egyébként hihetetlen jó arcokat ismertem meg a FISZ-ben, Borbáth Péter, aki a kötet szerkesztője, olyan lelkiismeretesen és érdeklődéssel nyúlt a szövegemhez, ami komolyan megható volt. Ezt természetesen konzekvensen tagadom majd, ha megkérdezik.