RSS

Sziluett

A legjobb séfekkel a kulisszák mögött

A szerdai Bocuse d’Or európai döntőjén ott volt a 20 éves pécsi srác, Sándor Lőrinc is, aki a csapatok munkáját segítette. Így látta a versenyt ...

Útközben

Trembácz Éva Zsuzsa amerikai diplomatafeleségként kezdett blogot írni, majd könyveket, riportokat. Élt az USA-ban, Kínában, Afrikában. Könyvei egyéni humorral szólnak a kulturális sokkról és az ...

A legmélyebb érzés

1975-ben a BM III/I-es ügyosztályán megnyitják „Pápainé” beszervezési és munkadossziéját. A fia, majd harminc évvel anyja halála után 2014-ben értesül róla. Ennek megrázó dokumentuma az ...

Lord of Design

A pécsi Nick Galériában rendezett Betű-Szó-Kép Szimpózium meghívott díszvendége Frédéric Bortolotti, művészeti vezető, grafikus, képzőművész volt, aki a PTE MK tervezőgrafika szakán is tartott egy ...

A fiatal művészeket ott támogatjuk, ahol csak tudjuk

A szomszédos osztrák főváros, Bécs éveken keresztül a kulturális örökségéből és a hagyományaiból élt. Ám az utóbbi tíz-tizenöt évben mintha kicserélték volna. A város egyre ...

Csodálatos rendszer

Tolvaly Ernő a Ludwig Múzeum

2014-09-30 10:17:47 Balogh Robert

Szeptember 19-én nyílt a Ludwig Múzeumban Tolvaly Ernő retrospektív kiállítása, mely november 30-ig látható Budapesten, utána Pécsre kerül a tárlat, a festőről Fabényi Juliával, a MÜPÁ-ban található Kortárs Művészeti Múzeum igazgatójával beszélgettünk.

Tolvaly Ernő nevét Pécsett egy festészeti díj őrzi a Művészeti Karon, ezen túl miért kell őt ismerni egy pályakezdő művésznek?

Nemcsak a pályakezdőnek, a kortárs képzőművészettel foglalkozóknak is fontos ennek a generációnak a feldolgozása. A ’70-es évek második felében hagyta el a főiskolát a ’47-es születésű Tolvaly, azóta a kor leghaladóbb szemléletében igyekezett a legmélyebbre fúrni a műfajok területén. Ez egy generációra is jellemző, de sokuk csak egy stílusban bontakozott ki, pl.: az „Új vad” festészet, a geometrikus festészet területén. Tolvaly munkásságát még soha nem mutatták be egészében. Számomra nyilvánvaló volt, hogy Tolvaly életműve a legösszetettebbek egyike, nem besorolható egy olyan stílusba, amelynek már nincs divatja, és bár leginkább festőként ismert, vagy mint egy jó humorú konceptuális művész, a kettőt együtt sajnos csak a halála után tudjuk bemutatni. A magyar képzőművészet őt sok szempontból csak most fedezi fel. Ő már nem abban a politikai nyomásban dolgozott, mint az előtte lévő Iparterv-generáció, de a politikai közeg a pályaív kezdetén meg is pecsételte a tevékenysége szabadságfokát. Nem volt lehetősége korlátlan szabadságra, de mégis szembe ment azzal, amit feltételezhetően tiltott lehetett, vagy nem volt tanácsos megtenni. Van egy olyan műve, amit a főiskolán készített, „Beállítás-Kiállítás” címmel. Sarkantyús Simonnál tanult festészetet, a vizsgadarabja egy akadémikus drapériával ellátott, de akkori cipőben furcsán ücsörgő hét akt volt: ez volt a beállítás, és az volt a kiállítás, hogy ezt a képet ő kiállította. Bement a tanár és azt mondta, hogy: Na, ezt nem! Ott lebegett Tolvaly fölött, hogy meg fog bukni. Hát nem bukott meg. Károlyi Zsigmond azt mondta, hogy Tolvaly Czimra Gyulára reflektál, milyen bájos, megható a tanítvány részéről. Károlyi Zsigmond egy hatalmas installációt csinált, amiben Czimra Gyula kompozíciós elemeit vizsgálta – fény-árnyék, üresség, kihagyás… Ettől is elájultak, akkoriban azt szerették, ha a festők festenek. A gondolati művészet, tehát a kezdetektől fontos Tolvaly Ernő művészetében a festészet mellett.

Miért pont „Csodálatos rendszer” lett a kiállítás címe?

Tolvaly Ernő művészetelmélettel is foglalkozott. Nagyon korán rájött arra, hogy létezik egy anyag, aminek van egy markáns festészeti értéke, van egy anyagisága, ami megfoghatatlan, és ez a víz. A víz megfoghatatlanságát, minőségét használta, vizsgálta. A „Csodálatos rendszer” egy akció része volt. Vízüveggel preparált gyufásdobozokat, mintegy ötszázat és elszórta őket a Fiatal Művészek Klubjában. Akkor még mindenütt dohányoztak, felvették, megrázták a dobozt, s csuromvizesek lettek, mert nem látszott, hogy abban víz van. Az egy geg volt. Az életműben ennél komplexebben van jelen, a víz, mint fizikai erő, a víz, mint fizikai adottság, anyagiság, a víz mint a tükrözés, az elfolyás. Univerzális értékeket, szimbólumokat látott a vízben.

A tautológiukus mozgást is kutatta…

Tolvaly szerint tautológia az, ha egy kubista szemléletű elemet beépítek egy nem kubista műbe és azt kubistának nevezem. Ez egy filozófiai kísérlet volt. Kereste az áttételek lehetőségét. Megszünteti-e a festményt azáltal, hogy egy festett keretbe helyezi azt? Akkor mi a festmény? Az, ami először elkészült? És csak utána kerül egy festett térbe? Az áttét keresése megvalósult nála ’78-’79 táján. Ekkor elkészítette egy művészeti könyv elemzését, azaz lefestette. Először az oldalt, ahhoz a hozzá való részletet, megfestette hozzá a borítót, kinagyítva az egész tipográfiát is. Ezek nagyon komoly kísérletek, hogy meddig juthat el a festészet.

A Ludwig Múzeumban rendezett kiállítás az életmű kanonizálását is elősegíti?

Jellemző Tolvaly Ernőre, ha felajánlottam neki a lehetőséget, hogy megcsináljuk a nagykiállítást – 2000-2005-ig a Műcsarnok igazgatója voltam – akkor az nem jött létre. Tavaly kerültem ide, az volt az első, hogy nekiálltunk feldolgozni az életművét. Sosem volt látható ekkora merítés az életműből így, egyben, ahol ráadásul a festészeti és a konceptuális munkák egyszerre jelennek meg. A megnyitón Tolvaly számos barátja, tisztelője jelen volt, akik ugyan ismerték az életmű egy-egy szegletét, de rengeteg új, meglepő momentumba is botlottak a kiállítótérben. A kiállításhoz kapcsolódó katalógus 340 oldalas könyv lesz. Sose lezárt egy életmű katalógusa, ez csak egy bázis. Még születhetnek elemzések később is, de mi ezt letesszük az asztalra. Tessék használni.

Tolvaly Ernő váratlanul halt meg 2008 decemberében. Mi maradt félbe a festészetében?

2007-ben azt érezte, hogy a Múzeum sorozata lezárása lesz a festészetének. Pécsett ezt a Múzeum Galériában állítottuk ki. Mindazt, amit Tolvaly Ernő a XX. század festészetéről gondolt. De ahhoz, hogy a kellő távolságtartása meglegyen a XX. század nagy festészeti és művészeti irányzataitól, ahhoz egy csavart tett bele, megfestett kubizmust, megfestett impresszionizmust, megfestett posztimpresszionizmust… Ez véletlenül sem lesz maga a kubizmus és impresszionizmus, mindezt plasztikusan térbe és a földre helyezte. Nem a falon lógnak a képek, hanem a földön állnak és sétálhatunk köztük, az átélést biztosítja egy kis rondellaszerű szoba. Ehhez a saját munkásságát is hozzárendelte - leírta a naplójába, hogyan is képzelte mindezt. Fiatalként Csontváry foglalkoztatta, van egy Csontváry stílusban készült önarcképe, fiatal kamaszként Gauguin foglakoztatta, van is egy Gauguin manírban készült tájképe. Ő végigment a nagy epochokon, és ezzel túl is tudott rajtuk lépni. Érdekelte a XX. század. Sokan megrekedtek az impresszionizmusban, ő az impresszionizmust egy korszerű szemléletű képalkotással elemezte.

Sokáig tanított a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán. Milyen tanár volt?

Intelligens tanítványai lettek. Művészetszemléletet, affinitást tanított. Nem rossz epigonokat akart, hanem a nyitottságot, érzékenységet támogatta. Fiatalkorában még nem voltak lefordítva a fontos művészetelméleti művek, ő a képeken keresztül mégis megértette a lényegüket, hasonlót várt el a növendékeitől. Nem szólt bele a tanítvány stílusába, legyen az expresszív, vagy bármilyen más, nem a kifejezés a lényeg, hanem az, hogy azt a művészeti médiumot, amit a növendék használ, hogyan tudja optimálisan átalakítani, újrafogalmazni. Szentgróti Dávid, Menesi Attila most is tanít Pécsett a tanítványai közül. De említhetném Knyihár Amarilla, Horváth Anna, Bóbics Diána nevét is… Sokan vannak még rajtuk kívül is.