Sziluett

A legjobb séfekkel a kulisszák mögött

A szerdai Bocuse d’Or európai döntőjén ott volt a 20 éves pécsi srác, Sándor Lőrinc is, aki a csapatok munkáját segítette. Így látta a versenyt ...

Útközben

Trembácz Éva Zsuzsa amerikai diplomatafeleségként kezdett blogot írni, majd könyveket, riportokat. Élt az USA-ban, Kínában, Afrikában. Könyvei egyéni humorral szólnak a kulturális sokkról és az ...

A legmélyebb érzés

1975-ben a BM III/I-es ügyosztályán megnyitják „Pápainé” beszervezési és munkadossziéját. A fia, majd harminc évvel anyja halála után 2014-ben értesül róla. Ennek megrázó dokumentuma az ...

A fiatal művészeket ott támogatjuk, ahol csak tudjuk

A szomszédos osztrák főváros, Bécs éveken keresztül a kulturális örökségéből és a hagyományaiból élt. Ám az utóbbi tíz-tizenöt évben mintha kicserélték volna. A város egyre ...

Csak te vagy, és akivel táncolsz

A Duda Éva Társulat új bemutatójának két koreográfusa Gregor Lustek és Rosana Hribar, a szlovén táncélet kiemelkedő alakjai, számtalan nemzetközi díj birtokosai.

Lord of Design

Frédéric Bortolotti Pécsett

2015-10-19 12:16:58 Balogh Robert

A pécsi Nick Galériában rendezett Betű-Szó-Kép Szimpózium meghívott díszvendége Frédéric Bortolotti, művészeti vezető, grafikus, képzőművész volt, aki a PTE MK tervezőgrafika szakán is tartott egy vetítéssel egybekötött előadást, utána beszélgettünk vele.

Frédéric Bortolotti workshopot tart a PTE Művészeti Kar tervezőgrafika szakos hallgatóinak

Fotó: Csibi Anett

Balogh Robert.: Hogy határozná meg magát tervezőgrafikusként vagy képzőművésznek?

Frédéric Bortolotti: A képzettségemet tekintve grafikusnak tartom magam, akkor is, ha illusztrációt készítek, vagy ha autonóm módon egy képgrafikát, az alap, amiből kiindulok és a szakmai kritériumok az mind-mind a grafika szabűlyaiból és a tervezőgrafikusi gondolkodásból eredeztethetők.

B.R.: A pécsi előadása közben úgy éreztem, mintha Magyarországon, Budapesten vagy Pécsett a periférián élnék és most beleláthatnék egy olyan alkotó ember életébe, akivel történnek a dolgok. Innen úgy tűnik, hogy Párizsban jelentős színházaktól vagy neves magáncégektől izgalmas kihívások érik, legyenek ezek könyvtervek vagy akár az egész párizsi metrót lefedő plakátkampány. Hol érzi, hol helyezkedik el a centrumban vagy a periférián?

F. B.: Kétféle francia van, az egyik– mostanában ők vannak többen – depressziósan áll hozzá mindahhoz, ami ma történik Európában és Franciaországban. Az igazi párizsi – én vidéken születtem, és most is csak Párizs egyik elővárosában élek – úgy gondolja, hogy övé a világ közepe, s máshol is úgy viselkedik. Ezt a mentalitást nagyon tudják utálni, például az USA-ban. Sok ember nyüzsög Párizsban, Franciaország erősen centralizáló ország, elképesztő tud lenni a tömeg fővárosban, ahhoz képest, hogy vidéken mi van, ez akár kelthet az emberben olyan képzeteket, mintha Párizs lenne a világ közepe. Én az Internetet a kezdetektől fogva használom, kötődöm hozzá, mert amióta működik a világháló, szerintem megszűnt a periféria-centrum felosztás: ha ma valahol történik valami, arról rögvest lehet tudni és bárhol történhetnek érdekes esemény. Az internet nyitottsága miatt elgyengült a centrumok ereje.
Ha mégis létezik, akkor számomra a világ közepe ma ott van, ahol a nagy világcégek központja található, ma a pénz dominál. Amikor a Louis Vuittonnal dolgozom, sokkal jobban érzem azt, hogy a világ közepén vagyok. Két exkluzív útikönyvsorozatot készítek nekik, az egyiket a világ bármely tájáról felkért művészek illusztrálnak, a másikat fotósokkal készítjük nagyvárosokról. A Vuittonnál napi szinten tapasztalom azt, hogy a világ közepén élek, nem azért mert Párizsban vagyok, hanem mert a cég gondolkodását az vezérli – hogy melyik városról jelenjen meg könyv – hogy melyik városban van üzletük. Nehéz meggyőzni őket egy olyan helyről, ahol nincsen, hogy az is lehet érdekes.

Frédéric Bortolotti workshopot tart a PTE Művészeti Kar tervezőgrafika szakos hallgatóinak

Fotó: Csibi Anett

B.R.: Mi a különbség egy saját projekt és egy cég által megrendelt munka között?

F.B.: Természetes, hogy szabadabb vagy akkor, ha magadnak dolgozol, ha a saját projekteden, de az is természetes, ha tervezőgrafikusként dolgozom, akkor egy megrendelőnek végzem a munkám. A szabadságom és a kreativitásom határa attól függ, hogyan tudom meggyőzni a vevőt. Ez nem zárja ki azt, hogy a legmagasabb szinten használjam ki a kreativitásomat, ha jó párbeszéd alakul ki a megrendelővel. A párizsi metróba készült EDF plakátjaim esetén a megrendelővel harmonikusan sikerült dolgozni.

B.R.: Az előadás során említett olyat, hogy a megrendelő és még a felettese is bele-beleszólt, rajzolt a plakáttervébe. Ilyen esetben beszélhetünk még művészi szabadságról, vagy ez már egy megkopott fogalom?

F.B.: Mindenki lehet grafikus, ez nem olyan veszélyes dolog, mint az orvoslás. A határt én ott húzom meg, amikor a megrendelő autoriter módon viselkedik, és nem lehet vele párbeszédet folytatni. A fiatal grafikusoknál gyakori probléma, hogy azt gondolják, ők a „grafikusok” és amit ők csinálnak, az úgy jó, ahogy van és könnyen megsértődnek. Én ezt hamar kinőttem. Más irányokba is nyitottam. Ha megmaradtam volna kizárólag az alkalmazott grafikánál, lehet, hogy néhány év múltán a végletekig frusztrálódtam volna. Én ugyanúgy készítek képgrafikát, rajzokat, intermediális műveket, könyvkiadást… Mindig megtalálom a kreativitásom útját. Amikor alkalmazott grafikusként tárgyalok valakivel, akkor kizárom a büszkeséget és elsősorban a párbeszédre törekszem. Ha nem fogadják el, amit mondok, ha nem jött létre köztünk az egyensúly, akkor visszamondom a felkérést. Sok pedagógiai munkát végzek a megrendelőkkel: megtanítom őket arra, hogyan kellene viszonyulniuk a vizuális világhoz. Milton Glaser külön kurzust tartott Londonban a grafikushallgatóknak arról, hogyan kell a megrendelővel tárgyalni és dialógust folytatni. Ez egyfajta küldetés, mert ha jól kommunikálunk, akkor a megrendelő ízlését is tudjuk formálni.

Frédéric Bortolotti workshopot tart a PTE Művészeti Kar tervezőgrafika szakos hallgatóinak

Fotó: Csibi Anett

 

Hozzászólás ehhez:

Balogh Robert - Lord a centrumból: Frédéric Bortolotti Pécsett | Interjú

Milyen nap van ma?