Sziluett

A legjobb séfekkel a kulisszák mögött

A szerdai Bocuse d’Or európai döntőjén ott volt a 20 éves pécsi srác, Sándor Lőrinc is, aki a csapatok munkáját segítette. Így látta a versenyt ...

Útközben

Trembácz Éva Zsuzsa amerikai diplomatafeleségként kezdett blogot írni, majd könyveket, riportokat. Élt az USA-ban, Kínában, Afrikában. Könyvei egyéni humorral szólnak a kulturális sokkról és az ...

A legmélyebb érzés

1975-ben a BM III/I-es ügyosztályán megnyitják „Pápainé” beszervezési és munkadossziéját. A fia, majd harminc évvel anyja halála után 2014-ben értesül róla. Ennek megrázó dokumentuma az ...

Lord of Design

A pécsi Nick Galériában rendezett Betű-Szó-Kép Szimpózium meghívott díszvendége Frédéric Bortolotti, művészeti vezető, grafikus, képzőművész volt, aki a PTE MK tervezőgrafika szakán is tartott egy ...

A fiatal művészeket ott támogatjuk, ahol csak tudjuk

A szomszédos osztrák főváros, Bécs éveken keresztül a kulturális örökségéből és a hagyományaiból élt. Ám az utóbbi tíz-tizenöt évben mintha kicserélték volna. A város egyre ...

Tiltott-tűrt-támogatott: a pécsi underground a ’80-as években

2014-05-08 14:13:56 Fekete Vali

Egyedülálló jelenség a hazai kultúrtörténetben az 1970-es, 80-as években Pécsett kialakult alternatív művészeti miliő. A diktatúrával párhuzamosan létrejövő ellenzéki földalatti művészet szubkulturális mozgalommá vált. Pécs fontos bázisa volt az underground, alternatív, neoavantgárd művészeti törekvéseknek, az itt gyakran szereplő fővárosi és külföldi művészek mellett pécsi zenekarok, illetve különböző irányzatok képviselői is teret kaptak.

A Pécsi Galéria a nyolcvanas évek elejétől kiállításokkal, performance-okkal, zenei programokkal folyamatosan lehetőséget nyújtott a helyi alternatív törekvéseknek. Ugyanitt, a galériában kezdődik ma, a kiállítással, szakmai beszélgetésekkel és koncertekkel egybekötött négy napos program, amely a negyedszázaddal ezelőtti magyar underground kultúra keresztmetszetét adja.

A program főszervezője, kurátora Koszits Attila, egykori rádiós újságíró, a PTE Kommunikációs és Médiatudományi tanszékének oktatója.

Hogyan született az ötlet, hogy felelevenítsétek a pécsi és a magyar ellenkultúra fénykorát?

Másfélévvel ezelőtt kezdtünk ezen a barátaimmal gondolkodni és tulajdonképpen négy hónappal ezelőtt kezdtek körvonalazódni ennek a rendezvénynek a keretei. A rendezvény egyik célja az, hogy emlékezzünk azokra a barátainkra, akiknek neve markánsan fémjelezte a korszak alternatív pécsi kultúráját, s akik már nincsenek köztünk, miközben dokumentumok segítségével bemutatjuk a munkáikat: így Kiss „Sanya” Sándor performert, Enyingi Tamás képzőművészt, zenészt, vagy Kálóczi Attila zenészt, keramikust, trafikost és Hardy Péter énekes-színész-rendezőt, a Pécsi Alkalmi Színház vezetőjét.
Mindeközben pedig megidézzük, azt a kulturális miliőt, amiben ők aktívan közreműködtek, vagyis a ’80-as évek ellenkultúráját, amelynek egyik meghatározó színhelye a legendás Pécsi Galéria volt.
És bár a Zsolnay Kulturális Negyed, aki a Széchenyi téri Pécsi Galéria mai fenntartója, befogadta a programot, a helyszín és a háttérszemélyzet biztosításán kívül mással nem tudta támogatni a rendezvény létrejöttét. Tehát teljesen ingyen dolgozik ezen a projekten mindenki, sőt még plusz költségeket is vállal a program megvalósításának érdekében.

Miből áll össze a négy napos program?

Négy napon át tartó alternatív összművészeti fesztivált rendezünk, amely egyrészt áll a dokumentáció, a képzőművészeti alkotások kiállításából, felolvasásokból, háttérbeszélgetésekből és koncertekből, amelynek keretében szinte mindenki fellép, aki a kor meghatározó szereplője volt és még a mai napig elérhető.

Miért éppen most jutott eszetekbe feleleveníteni ezeket az összművészeti programokat? Van valami aktualitás, egy évforduló, egy kiemelt dátum, vagy csupán egyfajta nosztalgikus hangulat van a levegőben?

Ez abszolút nem a nosztalgiáról szólt, mert ebben a körben az emberek általában nem arról híresek, hogy nosztalgiáznak. Az oka leginkább az, hogy hiányoznak azok az emberek, akik jellegzetes alakjai voltak nemcsak az alternatív művészeti életnek, de a városnak is. Ezért gondoltuk azt, hogy kellene egy olyan rendezvény, ahol megidézhetjük őket a ma tízen-húszon éveseknek. Hogy megmutassuk milyen emberek voltak, mivel foglalkoztak, és rajtuk keresztül persze bemutassuk a városra anno annyira jellemző underground művészeti életet, ami jellegzetes színfoltja a hazai kultúrtörténetnek, hiszen ez az antikulturális vonulat egyedülálló jelenség itt Közép-Kelet-Európában.
Nyugat-Európában ez ilyen formában nem volt jelen, hiszen nem a művészeti és kulturális élet cenzúrája mellett vagy szemben jöttek létre ott az újabb és újabb művészeti irányzatok.
És pont ez az akkori mozgalom érdekessége, hogy ma sem tudna már létre jönni egy ilyen vagy ehhez hasonló törekvés. Hiszen ahhoz arra a speciális politikai helyzetre volt szükség, hogy miközben még volt egy-két tiltott esemény, a felpuhult diktatúra időszakában már egyre szélesebbre húzódott a tűréshatár a művészi önkifejezés szabadságának tekintetében.
Ma már teljesen más a helyzet: ma az anyagi háttér megteremtése nagyon nehéz a művészek számára is, de ettől eltekintve nincs más jellegű kontroll. Akkoriban természetesen még érvényesült az ideológiai ellenőrzés, igaz, hogy az alternatív szcénában megjelenő művészek és alkotások elsősorban nem politikai töltettel, hanem a művészi szabadság jegyében jöttek létre, amelyek sokszor nem felelek meg a hivatalos irányvonalnak.

Pécs különös szerepet játszott az ellenkultúrában, tekintettel, hogy elég messze volt Budapesttől. Ezért a művészeti törekvések hasonlóan a kaposvári színház működéséhez, szabadabb teret kaphattak, és kevésbé telepedett rájuk az ideológiai kontroll.

Wahorn András személye, aki nemcsak megnyitja a rendezvényt, de fel is lép a többnyire képzőművészekből álló zenekarával, kiválóan példázza ezt: annakidején ők, mint kiállító festőművészek sokszor nem kaptak kiállítási lehetőséget a fővárosban, itt viszont, távol a fővárostól, rendszeresen szerepeltek, ezt lehet is majd látni archív anyagokon, újságcikkekben, plakátokon. Pécs egy komoly bázisa volt a neoavangard, ellenkulturális művészeti vonalnak.
A másik összetevője, ami meghatározta a helyi alternatív kultúra létét, a pécsi egyetem, ahol a tanárképző, majd pedig az akkoriban alakult bölcsészkar hallgatói mérhetetlenül nyitottak voltak olyan művészeti és kulturális jelenségekre, amelyekkel jellemzően nem találkozhattak a hivatalos kulturális fórumokon. Ők jelentették ezeknek a rendezvényeknek a tömegbázisát.
Így könnyen lehetett ilyen eseményeket szervezni az egyetemmel közösen is. Ezért nem véletlen, hogy a Pécsi Galéria mellett a Nevelési Központban, az egykori Doktor Sándor Művelődési Házban vagy a Tanárképző Kar Huszárik Mozijában – amely szintén egy híres helyszín volt – is lehetett ilyen eseményeket szervezni.
A rendszerváltásig csak ezek a hivatalos kulturális intézmények működhettek, mint a kulturális élet nyilvános terei. Ez a nyolcvanas évek végén változott meg, amikor megnyíltak azok a pécsi szórakozó helyek, amelyek működése már nem függött hivatalos szervektől. Ezeket a helyeket már nem az állam vagy önkormányzat tartotta fenn, hanem magán vállalkozók üzleti megfontolásból, szabadon működtették. Itt, például a Kazinczy Kocsmában, a Gyárban, Rákban, a zenekarok mellett, nagyon sok művész, performer, alternatív színházi csoport lépett fel.

Az ellenkultúra főszereplői közül, kik azok, akik a mai napig a művészet területén működnek és ezen a rendezvényen fel is lépnek?

Warhorn András mellett Szurcsik József képzőművész is itt lesz, akárcsak Sőrés Zsolt, aki a kísérleti zene egyik kiemelkedően érdekes hazai alakja, valamint Kopasz Tamás és Orosz József, akiket képzőművészként ismerünk és itt szólógitárosként illetve dobosként fognak fellépni. Ők ugyan nem pécsiek, de nagyon sokszor Pécsett is szerepeltek. Az itteniek közül meghatározó együttes volt a Pécsi Underground Fórum, amely az eredeti formában már nem tud összeállni, mert tagjaik közül vannak, akik külföldön élnek vagy már meghaltak. Viszont ebből az együttesből később kialakultak olyan bandák, mint a Közös Rét vagy a Demokratikus Cirkusz, akik összeállnak és zenélnek a négy napos rendezvény keretében. Velük lép fel például Végh András, iparművész, aki szaxofonozik és kerámiái is láthatók lesznek a kiállításon. Fellép az Öregek Otthona zenekar és a Millenniumi Földalatti Vasút is. Ez utóbbi szintén egy érdekes formáció, ők Pécsett kezdték, de itt alig ismerték még őket a városban, amikor a vezető szólógitárosok, a Kiszeljov Andrej Budapestre ment tovább tanulni és ott vitte tovább a zenekart. Mivel külföldön él, ő személy szerint nem tud ezen a koncerten részt venni, de Budapestről lejön hozzájuk egy korábbi tagjuk, aki még az egykori eredeti formációban szerepelt.

Miből áll össze a kiállítási anyag?

Egy jelentős része a saját gyűjtésem, és saját archívumomból származik, amelyeket a napi munkámban és kutatásomban is rendszeresen használok. Továbbá az egykori közreműködőktől vagy családjuktól is sikerült szerezni korabeli dokumentumot. A kiállítási anyag másik részét a műalkotások képezik, korabeliek vagy mostaniak, attól függően, hogy a művészek milyen, valamilyen szempontból rájuk jellemző alkotást küldtek el. Enyingi Tamás képzőművésztől, akire a rendezvényen ugyancsak emlékezünk, 3 kép szerepel itt, amelyek a rá jellemző kollázs-technikával készültek.
De említhetem Tresz Zsuzsa jelmeztervező bábjait, amelyeket a ’80-as években a Pécsi Kis Színház „Macbeth” előadásához készített. Kétségtelen, ha a pécsi alternatív színházakat, valaki elkezdené kutatni, szintén sok szempontból érdekes előadásokat találna, amelyeknek a Horvát Színházat és az Egyetemi Színpadot az Anna utcában megelőző Kis Színház mindenképpen fontos bázisa volt. A ’80-as években ugyanis nagyon jelentős előadások jöttek ott létre. Ugyan így a Galéria pincéjében, ahol Zalka Zsolt – jelenleg neves budapesti pszichiáter – a korban ugyancsak különleges előadásai születtek, filmvetítésekkel, szokatlan látvány elemekkel, amelyeknek főszereplője a fiatal Kulka János volt. A különleges látványok tervezője és megvalósítója pedig Czakó Zsolt, aki szintén több műfajban kipróbálta magát a fotótól a designig, jelenleg látványtervező, grafikusművész.

A ma egyetemisták, akiknek ez már történelem, hogyan viszonyulnak ehhez az időszakhoz?

Úgy vettem észre, hogy érdekli őket. Néhány hete volt egy workshop a ’80-as, ’90-es évek alternatív kultúrájának dokumentálásáról és digitalizálásáról, amely majd az interneten nyilvánosan elérhető adat- és dokumentumbázist eredményez. Már ott több fiatal lelkesen érdeklődött a mostani rendezvényünk iránt és önkéntesen részt vesznek az esemény szervezésében és megismertetésében. A négy napos program alatt olyan beszélgetések is lesznek, amelyek hozzásegítik a fiatalokat a korszak közelebbi megismeréséhez.

A részletes program itt:
http://www.kikotoonline.hu/iranytu/programajanlo/pecsi-underground-80
https://www.facebook.com/events/234955283366656/?notif_t=plan_edited

Hozzászólás ehhez:

Tiltott-tűrt-támogatott: a pécsi underground a ’80-as években | Interjú

Milyen nap van ma?