RSS

Sziluett

Felénél tart a Lajkó Félix maraton

Eddig nyolc teltházas koncert, több mint 4000 néző, óriási siker itthon és külföldön.

A szép az utcán hever …a pécsi Janus Pannonius utcában!

Négy évvel a Kulturális Főváros eseményei után a pécsi képzőművészek a köztereken mutatkoznak be. Újszerű, egyedi köztéri megjelenéseikkel a pécsi képzőművészek 30 éves hagyományát ...

A Szigetet is el…

Ez már nem az. Mármint a Sziget. Nem a Diák, nem a Pepsi, nem a Kell egy hét együttlét. A szlogenben még ott a freedom, ...

Ördögkatlan 2014.

Asztalkára tett rózsavirág mögül figyeled az elterülő tájat. Gyönyörű kép, unalmas kompozíció – mint egy tehetséges festő első próbálkozása. Az menti meg, hogy ez most ...

A Budapesti Iskola aktualitása

Az 1970-es évek elején a magyar film eltávolodott a korábbi stiláris megoldásaitól és témáitól, és a társadalomban zajló folyamatok elemzésére került a hangsúly. Ennek a ...

„az egyik kézben pohár, a másikban okostelefon”

- médiahasználat az Ördögkatlanban

2014-08-15 10:12:22 Glózer Rita – Guld Ádám

A Pécsi Tudományegyetemen 2013 márciusában átfogó kutatási projekt indult a Z-generáció néven ismert korcsoport életstílusának, fogyasztási és médiahasználati szokásainak vizsgálatára.

A projekt1 részeként a BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének oktatói és hallgatói a középiskolás-egyetemista célcsoport legfontosabb kommunikációs színtereit és formáit, médiahasználatuk sajátosságait igyekeztük feltérképezni. A kutatás egészének célja, hogy bővíteni, de főképp mélyíteni tudjuk a fiatal generáció kommunikációs szokásaival kapcsolatos ismereteinket, ezért a kvalitatív megközelítést alkalmaztuk. Vizsgálatunk úgynevezett „árnyék-kutatás” volt, vagyis mindennapi rutinjaikat követve és dokumentálva igyekeztünk a lehető legkevésbé beavatkozni az adatközlők életébe. Ennek érdekében a médianapló, az interjú, és a kommunikációs gyakorlatokat vizuális formában rögzítő mentális térképezés módszereit alkalmaztuk.

A vizsgálat általános mintájában harminchárom 16-19 év közötti középiskolás, valamint harmincnégy 19-23 év közötti egyetemista vett részt. A kutatás esélyegyenlőségi modulja az általános mintát két speciális almintával egészítette ki, így huszonkét roma és tizenhat állami gondozásban vagy nevelő-szülőknél élő fiatalt is megkerestünk – összességében tehát mintegy száz fiatalra terjedt ki az adat-gyűjtés.

A kutatás sok tekintetben megerősítette a mindennapi tapasztalatokat. A médiahasználatra fordított idő vonatkozásában például kimutatta, hogy a Z-generáción belül a média társaságában eltöltött idő többnyire 5-6 óra között alakul, de az átlagostól jelentősen eltérő példákat is találtunk. Az egyetemisták ennél néhány órával több időt töltenek a médiahasználattal, viszont a legszélsőségesebb eredmények a középiskolás korosztályban jelentek meg. Ők nem ritkán napi 10-12 órás médiahasználatról számoltak be, hétköznapokon is.

A fiatalok által preferált médiaeszközök közül egyértelműen kiemelkednek a mobilhordozók. Ezek közül a telefon és az okostelefon a legnépszerűbbek, míg például a táblagépek jelenléte még mindig elhanyagolható. A mobilhordozók kedveltsége nyilvánvalóan az internettel, mint a legnépszerűbb kommunikációs platformmal hozható összefüggésbe. A hálózaton keresztül elérhető alkalmazások közül a közösségi oldalak, a videomegosztók, a játékok, a csevegőprogramok és a fájlmegosztók előnye szembetűnő.
A jelek szerint azonban a klasszikus tömegmédiumok sem szorulnak ki a Z-generációsok napi rutinjából, bár ezek szerepe jelentősen átértékelődik. A rádióhoz és különösen a televízióhoz a háttér- és párhuzamos médiahasználat köthető, azaz egyre ritkábban fordul elő, hogy a fiatalok figyelme kizárólag ezekre a médiumokra irányuljon. A rádiózás és a televíziózás mellett más tevékenységeket is végeznek (étkezés, házimunkák, testedzés), vagy ezzel egyidőben egy másik médiumot használnak, ami a legtöbb esetben a számítógép vagy a mobiltelefon. A rádióval és a televízióval szemben az újságok és a magazinok térvesztése egyértelmű.

Ezek a tendenciák jól tükrözik, hogy a Z-generáció tagjaira egyre ritkábban jellemző az aktív média-használat, vagyis az az idő, amit kizárólagosan egy médium használatának szentelnek. Ha előfordul is, ennek időtartama igen rövid, és ebben a kontextusban csak a telefon, a számítógép, és időnként a televízió jelenik meg. Ezzel szemben a háttér médiahasználat általános gyakorlattá válik, ennek legjellemzőbb példája a zenehallgatáshoz társított egyéb cselekvés (napi rutin, közlekedés, tanulás, kikapcsolódás, házi teendők).

A korcsoport médiahasználatában a multitasking jelenség térhódítása a legszembetűnőbb. Erről akkor beszélhetünk, amikor kettő vagy annál több különböző médium egyidejű használata valósul meg (például televízió és mobiltelefon), és amikor a párhuzamos médiahasználat ugyanazon az eszközön elérhető különböző felületeken történik (például különböző számítógépes alkalmazások egyidejű futtatása esetén). A jelenség az időtakarékossággal és a feladatok hatékonyabb szervezésével magyarázható, miközben nyilvánvaló következményei vannak a figyelemkoncentráció és a figyelemmegosztás vonatkozásában.

Némileg meglepő az a megfigyelés, hogy Z-generációra fejlett médiatudatosság jellemző (tisztában vannak a média működésének sajátosságaival például a bulvárújságírás, a hírszerkesztés vagy a reklámok tekintetében), bár a médiahasználatra fordított időt a többség jellemzően alábecsüli. A fiatalok kritikusan kezelik a médiából származó információkat, és tisztában vannak a média általános veszélyeivel. Ugyanakkor, míg saját médiahasználati szokásaikat normálisnak, addig társaikét sok esetben túlzónak és ártalmasnak tartják. Végül fontos megemlíteni, hogy a korosztályt tudatos reklámkerülés jellemzi; médiahasználati szokásaik egyik meghatározó tényezőjévé válik, hogy olyan felületeket keresnek ahol nem jelennek meg reklámok, vagy ahol a hirdetések valamilyen módón kiszűrhetőek. Nagy többségük hasonlóképpen kerüli a politikai, közéleti tartalmak, hírek fogyasztását.

Médiahasználat a 7. Ördögkatlan fesztiválon
Az Ördögkatlanon az idén első ízben bemutatkozó PTE BTK lehetőséget kínált számunkra, hogy a palkonyai Pécsi Bölcsész Udvarban bemutassuk az említett kutatás eredményeit, és az azt finanszírozó TÁMOP projekt jóvoltából egy fesztivál és médiahasználat témájú minikutatást is lefolytathattunk. A terepmunkát a témában és a módszerben már jártas diákjaink: Kiss Dóra, Bogdán Erik és Paróczai Bence végezték három napon át. Mint korábban, most is kérdőíves és interjús módszerrel egészítették ki a résztvevő megfigyelést. Tapasztalataikból és a rögzített adatokból tanulságos kép rajzolódik ki a fesztiválozó Z-generációsok médiafogyasztását illetően.

A fesztiválok az utóbbi időben a kulturális antropológiai, szociológiai kutatások slágertémáivá váltak, nem véletlenül. A hétköznapokból való időbeli kiszakadás és térbeli eltávolodás a fesztivál idejére a viselkedés, társas érintkezés, a fogyasztás (a kultúra- vagy a médiafogyasztás is!) új, átmeneti jellemzőit, szabályait lépteti életbe. Joggal feltételezhettük, hogy az Ördögkatlanon megjelenő Z-generációs fiatalok médiahasználata sem marad független a kulturális-művészeti fesztivál eseményeitől, közegétől, hatásaitól.
A korábbi átfogó Z-generációs kutatás során arra törekedtünk, hogy a 14-23 éves korosztály átlagos képviselőit kövessük nyomon, minél tipikusabb, hétköznapi helyzetekben, hogy valóban reprezentatív képet kapjunk médiahasználati rutinjaikról. Ugyanakkor egy olyan helyszín, mint az Ördögkatlan, semmiképpen sem jellemző a korosztály egészére nézve, több okból kifolyólag sem. Egyrészt az Ördögkatlan nem elsősorban a Z-generációsok fesztiválja. A különféle helyszíneken mozogva, vagy akárcsak a fesztiválfotókat böngészve világosan látszik, hogy inkább a 30+ korosztályok képviselői, köztük kisgyerekes családok töltik meg a rendezvénynek helyet adó településeket. Bár az Ördögkatlan tipikus fesztiválozója nem a Z-generáció képviselője, azért a programkínálat több eleme természetesen a középiskolás-egyetemista korosztály tagjait is vonzza, amint az az alábbi terepnapló-részletből is kitűnik:

„Még az eső sem tudja elrontani az Udvar hangulatát, ahol megláthattam az általunk vizsgált Z generáció sztereotípiáját. A nullagravitációs székeknél állt egy fiatal srác, tizennégy-tizenöt éves lehetett, kezében egy ebook reader-rel, nyakában fényképezőgéppel, zsebében telefonnal, nem törődve a külvilággal olvasta a táblagépét.” (BE terepnapló)

Minikutatásunk másik fontos korlátját az jelenti, hogy az átlagos Z-generációs fiatalokat közel sem jellemzi annyira a kultúra iránti érdeklődés, a kulturális javak fogyasztása (képzőművészet, színház, tánc, irodalom, rétegzenék), mint a katlanban összesereglett válogatott közönséget. Ördögkatlanbeli minikutatásunk alanyai tehát a Z-korosztálynak egy szűk rétegét reprezentálják csupán, ezért a megfigyelések érvényessége csak erre a rétegre terjed ki. Az eredeti kutatáshoz képest egy speciális összetételű almintával találkozhattunk, melyet átlagon felüli kultúrafogyasztás jellemez. Ahogy az egyik diák-kutató meg is jegyzi: „Az interjúalanyaim nagy részét a színházi kínálat vonzotta idén a katlanba.” (BE terepnapló). Az offline kultúrafogyasztás (mozi, színház, könyv, kiállítás) a napirenden belül minden bizonnyal az online tartalmak fogyasztásának, a médiahasználatnak a rovására nyer nagyobb teret.

A fesztiváli lét a többség számára bizonyos gyakorlati feladatok (szervezés, koordinálás, kapcsolattartás) megoldását teszi szükségessé, különösen egy térben széttagolt, több településen zajló rendezvény esetében. Másfelől viszont maga a helyszín, illetve az esemény átmeneti volta fizikailag korlátozza is a kommunikációs eszközök, médiumok használatát (például a szabadon hozzáférhető wifi vagy a 3G lefedettség hiánya). Egyes körülmények tehát a médiahasználat ösztönzése, mások annak gátlása irányába hatnak.
A kutatás tanúsága szerint ebben a környezetben is jelen vannak a megszokott, fiatalokra jellemző hordozható eszközök, melyeket leggyakrabban és/vagy leghosszabb ideig használnak a generáció átlagos képviselői. A terepmunka során a kutatók sok okostelefont (különösen sok Iphone-márkájút), hagyományos mobiltelefonokat, digitális és analóg fényképezőgépeket, és emellett elvétve diktafont, ebook-olvasót, könyvet és természetesen a fesztivál programfüzetét látták a médiahasználók keze ügyében. Nem találkoztak viszont hagyományos számítógéppel, notebookkal, notepaddel és mp3-lejátszóval, ami az utóbbi esetében az eszköz használatból történő általános „kikopásával”, előbbiek esetében pedig a helyhez kötöttséggel magyarázható. A használati módok is szokásosak: leggyakoribbnak a telefonálás, közösségi oldalakon való posztolás és megosztás, a fotó- és videófelvétel-készítés bizonyult. A mobiltelefont a megfigyelt alanyok elsősorban fotózásra, telefonálásra, ritkábban sms-írásra, a pontos idő, az időjárási előrejelzés vagy a menetrend böngészésére, az Ipad-eket inkább videokészítésre használták.

A fesztivál helyszínei és eseményei egyértelműen meghatározták az esetlegesen hozzájuk kapcsolódó médiahasználat jellegét: a színházi előadásokon a telefonok a zsebekben, táskákban maradtak, a koncerteken viszont sok fotó és videó készült főként (okos)telefonokkal, míg a kocsmahelyszíneken – mint például a Cifra udvarban – a többi színtérnél gyakoribb okostelefon-használat volt megfigyelhető:

„A Cifra udvar volt az a helyszín, ahol mindig volt „élet”, szólt a zene, táncoltak és beszélgettek. Itt nagyon sokan használták a telefonjukat fényképezésre, hol a fellépőket, hol egymást fotózták, de előfordult olyan is, hogy két lány a szüleit kérte meg, hogy a telefonjukkal fényképezzék le őket. Feltűnt néhány fényképezőgép is, de az inkább a 25 év feletti korosztályra volt jellemző.” (KD terepnapló)

A fesztivál sajátos „napirendje” is jellemző módon befolyásolta a médiumhasználat időbeli dinamikáját. A telefonok gyakori elővétele főként a délelőtti, napközbeni programokon és a szabad idősávokban volt jellemző (talán a némított üzemmódban beérkezett hívások vagy a pontos idő ellenőrzésére), az esti programokon (koncert, kocsma) sokkal kevésbé. A kutatást végzők megfigyelték, hogy az „üresjáratok” idején, az egyes programok közötti szünetekben itt is megfigyelhető a média-eszközök különösebb cél nélküli „babrálása”, készenlétben tartása:

„sokan csak vitték a kezükben médiaeszközüket (mint a telefont, fényképezőgépet, programfüzetet), vagy az asztalon, fekvő pozícióban pedig a hasukon tartották készenlétben” (PB terepnapló)

Amikor azonban ennek a cél nélküli médiahasználatnak valamilyen vonzó alternatívája támadt egy-egy program, koncert, színházi előadás formájában, akkor ennek a rutinszerű pótcselekvésnek jellemzően vége szakadt:

„Azonban ahogy elkezdődött a koncert, mindenki rápillantott még egyet a telefonjára, majd zsebre rakta vagy épp letette az ölébe, elkezdődött, az, amiért idejöttek. Ebben a pillanatban a telefonok újra csak másodlagos, élményrögzítési szerepet töltöttek be. Videók, fényképek készültek, a legtöbbet az első sorokban.” (BE terepnapló)

A megkérdezettek gyakran maguk is reflektáltak erre a váltásra, a fesztivál sokuk számára a mindennapi rutin médiahasználatból, médiafogyasztásból, állandó elérhetőségből való időleges kilépés (vágyott) lehetőségét jelentette. Megfigyelhető ugyanakkor egy ezzel némiképp ellentétes tendencia is, hiszen a személyes kommunikációs és médiaeszközök használatába való belemerülés esetenként a fesztivál közegében, a fesztiválozó tömegben az intim szféra megteremtését, a visszavonulás lehetőségét kínálta:

„Persze voltak, akik a koncert ideje alatt is a telefonjukkal voltak elfoglalva, státuszokat frissítettek vagy teljesen ignorálták a koncertet, mint ahogy azt egy 10-12 éves kislány is tette.” (BE terepnapló)

Összességében talán levonható egy olyan következtetés hogy az Ördögkatlanon elsősorban azok használtak kommunikációs eszközöket, akiknek valamilyen (gyakorlatias) érdekük fűződött ehhez, például szervezőként vagy fellépőként a híradás, promotálás, szervezés, résztvevőként a programokkal, a menetrenddel, az időjárással vagy a pontos idővel kapcsolatos tájékozódás, a más fesztiválhelyszíneken mozgó társakkal való kapcsolattartás. Természetesen – amint láttuk – itt is jelen voltak a különféle közösségi jellegű online aktivitások (közösségi oldalakon történő posztolás, megosztás) és az archiválás (fotózás, videózás), de ezek időtartamukat tekintve az alapkutatásban tapasztaltnál jóval ritkább és rövidebb ideig tartó médiahasználatot és –fogyasztást jelentenek. A fesztivál kulturális programjai teljes figyelmet, fókuszált jelenlétet kívánnak, és offline (társas) élményt nyújtanak, talán ezért is tapasztalhattuk, hogy az élmények mediális rögzítése és megosztása helyett (mellett) inkább az élmények átélése kerül előtérbe. A kutatást végző egyik fiatal (maga is a Z-generáció tagja) így összegezte ezzel kapcsolatos benyomásait:

„A három nap alapján azt a következtetést vontam le, hogy az új médiaeszközök nem elrontják vagy személytelenebbé teszik a fesztiválélményt, hanem megkönnyítik a résztvevők életét. Segítenek rögzíteni az élményeket, könnyebben hozzájuttatnak az információkhoz, segítik a kommunikációt. Nem azt lehet látni, mint egy átlagos kocsmai estén, amikor minden ember a telefonja felett görnyed és a Facebookon tölti az este nagy részét. Minden fesztivál, az Ördögkatlan Fesztivál meg pláne, az emberek közti kapcsolatokról és élmények megosztásáról szól, amiknek az okostelefonok csak segédeszközei nem pedig azoknak a forrásai.” (BE terepnapló)

A fesztivál mint esemény (a szervezők szándéka szerint) ezen túlmenően maga is intenzíven jelen van/volt a közösségi médiában. Hírek, hasznos információk közzétételével, fotók posztolásával, az ezekhez kapcsolódó aktivitások révén szerveződik és archiválódik a fesztivál online reprezentációja, lenyomata.

A Dr. Törőcsik Mária egyetemi tanár vezette TÁMOP-4.2.3.-12/1/KONV Tudományos eredmények elismerése és disszeminációja című kutatás az egyetem több kara valamint a Marketing Osztály részvételével zajlott, az elsődleges kutatási eredményekre az egyetemet népszerűsítő, a hallgatói utánpótlás biztosítását célzó fejlesztések épültek. A projekt egyes eredményei (számos tudományos publikáció mellett) a www.zgeneracio.hu oldalon nyilvánosan hozzáférhetőek.